Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A tiszáninneni püspökválasztás előkészítése

Akár ismerték a Mezőcsáton tanácskozók ezt a leiratot, akár nem, folyamodványukkal nem értek célt. Ráday Pál második bécsi útjáról hazatérve ismét tájékoztatta a vezető reformátusokat, mi Baranyi Mihály debreceni főbírónak írt levelét ismerjük. Az egyházáért igen sok áldozatot hozó „generális főkurátor" kissé keserűen írja: „...hosszas haszontalan tanácskozásink után is az fen forgó Superin- tendentiák állapattyában az sok egyenetlenségek miatt semmire sem mehetünk".1 Superintendentia kérdés - miként fentebb utaltunk rá - nem csak Tiszáninnen volt. Az egyenetlenségek bizonyosan másutt is jelentkeztek, itt pedig egészen biztosan megvoltak. Már jeleztük az ungiak - mondhatni radikálisan eltérő - álláspontját, miszerint egységes kerületről hallani sem akartak, amiről alább bővebben is szólunk. Ráday szomorúsága abból is adódhatott, hogy az elrendezetlen supereintendentia kérdés következtében nem ért igazán célt említett felterjesztése. Mindenesetre tudomására hozták, hogy a kerületek ügyének elrendezése nem tűr tovább halasztást: „Mivel pedig azt más részrül is igen sürgetik, assecuratiót kellett tennem, hogy a munkát admaturálni kívánnyuk...". A tiszáninneni helyzet is a megoldatlan kerület kérdéskörhöz tartozott, melyre nézve szintén egyértelmű választ kapott: „Szükségesnek ítéljem azt is tudtára adni kegyelmednek, hogy a particularis Aba új és Zemplény vármegyei inde- pendens Seniorátusok állapattyát elő hozván oda fel, azt kívánnyák, hogy azok is Superintendentia alá foglaltassanak, melly iránt jóllehet magam is írtam némellyeknek, de ha kegyelmed is a parte sürgetni fogja, jól cselekszi". Ez a hivatalos kormányzati álláspont minden további vitát feleslegessé tett. Hozzá kellett látni az egységes kerület megszervezéséhez. Az első lépés csak a superintendens személyének megtalálása és megválasztása lehetett, mivel a királyi rendelet értelmében személyre szólóan kellett engedélyt kérni a tisztségviselők működésére nézve.

Ráday Pál levele 1732. november 22-én kelt, s benne Szent Tamás napját (december 21) jelölte meg a legközelebbi tanácskozás dátumaként, amely a végső „concursus" helyét és idejét majd meghatározza a tovább már nem odázható bécsi küldöttjárás előtt. A „venerabilis unio" - ahogy a tiszáninneni egyházmegyék püspök nélküli, esperesek vezette szövetségét nevezték - napjai meg voltak számlálva.

1 Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (TtREL) 1.3.d.l. 72.

33