Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A tiszáninneni püspökválasztás előkészítése

azonnali cselekvés. Felveti - és soraiból az tűnik ki, hogy nem új ötletként - az „ecclesiasticus curator", a világi főgondnok tisztét is - amire persze példát szolgáltatott Ráday Pál szerepe és tevékenysége.1 Vay szerint ennek a tisztségnek a respektusát erősítené az egyházmegyék (esperesek) fölött álló püspöki tiszt megléte Tiszáninnen. Szemere László vélekedése megegyezett Vay Ábraháméval.1 2 Tiszáninnen megosztottságát előnytelennek tartotta, s igen hátrányosnak, hogy az esperesek saját megyéjükben azt tesznek, amit akarnak. Indítványozta értekezlet tartását a felvetett kérdések megbeszélése végett, helyéül a pataki Kollégiumot javasolta.

Tagadhatatlan hiányosság volt, hogy a református egyház nem rendelkezett megfelelő országos szervezettel, Tiszáninnen pedig még kerületi szinten sem valósította ezt meg. Ugyanakkor Ráday Pál Bécsben meggyőződött arról, hogy a jelenlegi állapot nem fogja elnyerni a hivatalos politika jóváhagyását, s ez törvényen kívüli helyzetbe sodorhatja az itteni reformátusságot. Politikai éleslátása, világos helyzetértékelése nyomán sürgette az elrendezést. Vay Ábrahám már a gyakorlati előnyöket is figyelembe véve érvelt az egységes superintendentia megszervezése mellett.

Ráday - bécsi útjának tapasztalatait összevetve a protestánsok helyzetével - megjegyzéseket fűzött a Carolina Resolutióhoz, különösen annak sérelmes részeihez.3 Ezt szétküldte a református egyház lelkészi és világi vezető személyiségeihez, felkérve őket megjegyzéseik megtételére. Említettük, hogy Szemere László értekezlet tartását javasolta - lelkészek és világiak együtt -, igaz, hozzáfűzte, hogy ez „ nehezen eshetne meg, bizonyos considera ttokra nézve". Nyilvánvalóan a gyülekezési tilalomra utalt, amiről fentebb már szóltunk. Mégis tartottak valamiféle egyeztető tárgyalást Tiszáninnen, talán a lelkipásztorok külön is. Legalább erre következtethetünk az ott született felterjesztésből, lévén az teljesen ellentétben az imént tárgyalt világi állásponttal.

Erre az értekezletre Mezőcsáton került sor, valamikor 1732. őszét megelőzően. Hiszen Ráday ősszel már Bécsbe vitte felterjesztését, s a

1 Zoványi Jenő Ráday Pál egyházvédő tevékenységét úgy látta, mint amelyet nem egyszerűen a személyes buzgóság határozott meg, hanem a hivatalos megbízatás is a generális főgondnoki tisztben. V.ö. Egyetemes főgondnok... i.m.

2 SRKLt. A.V.943. Közölte Zsoldos benő: SpL 1893. 897-898.

3 Például az un. decretalis eskü, benne Máriával és a szentekkel, valamint a kereszt- ség dolgában a katolikus felügyelet a protestáns prédikátorok fölött. Zoványi Jenő: Egyetemes főgondnok... i.m. 5.

31