Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A vallásügyi helyzet jellemzői a szatmári békekötést követő években 24 A Carolina Resolutio előkészítése és a tiszáninneni esperesek
A CAROLINA RESOLUTIO ELŐKÉSZÍTÉSE ÉS A TISZÁNINNEI ESPERESEK ároly király - e néven a harmadik - 1725. augusztus 9-én kelt rendeletével utasítást adott a protestánsok superintendensei és hasonló tisztségviselői számának, jogkörének és a kormányzásuk alá tartozó prédikátorok számának kivizsgálására: „...kinek a hatalmából ki által, milyen jogkörrel és előjogokkal tétettek ilyenné, továbbá, hogy kitől függenek a vallásukat illető ügyekben, s hány prédikátor van kormányzásuk alatt".1 A rendelet végrehajtása a nehézkes vármegyei adminisztráció folytán több évet vett igénybe, sőt olyan vármegye is akadt, amely elszabotálta a végrehajtást. A tiszáninneni vármegyék az itteni espereseket is bevonva 1728-ban készítették el a kimutatásokat és terjesztették a Helytartótanács elé. Abaúj és Torna superintendensnek jelentette Thury Sámuelt, az abaúj-tomai egyházmegye esperesét, Zemplén vármegye ugyanígy Pósaházy István zempléni esperest, Ung vármegye Diószeghy K. György ungi esperest, valamint Borsod és Kis-Hont vármegyék Szokolyai Hartó István borsod-gömör-kishonti esperest. Az országos összegzéseket figyelembe véve, bizonyos értelemben zavaros kép bontakozott ki a jelentésekből. A tiszáninneniek mellett ugyanis más espereseket is superintendensként jelentett néhány vármegye. Csongrád például a makói seniort, holott a Tiszántúlon tényleges superintendens volt Zoványi P. György. A Dunántúlon Komárom és Zala szintén superintendensnek titulált egy-egy esperest. Bonyolította a helyzetet, hogy a dunántúliak egy része super- intendesnek nevezte meg Hodosi Sámuelt, aki ekkor távol a kerülettől, az abaúji Szikszón, a borsod-gömör-kishonti egyházmegye területén lelkipásztorkodott, miután 1710-ben, két esztendei püspö- kösködés után, a Dunántúlról a katolikusok elűzték.1 2 A vármegyei adminisztráció nem látott egészen tisztán a kérdésben, a tiszáninnenieket mégsem tévedésből illette superintendens névvel. Ebben ugyanis követte azok nyilatkozatát. Thury Sámuel „superintendens aut seniof'-nak nevezte magát, s a borsodi espe1 Csáji Pál: A magyarországi református eklézsiák... i.m. 34-41. Külön figyelemre méltó a 80. és a 85. jegyzet. A Szerző kitűnő, forrás gazdag ismertetést ad a Carolina Resolutio előkészítéséről. Ha külön nem utalunk, adatainkat innen vettük. 2 Zoványi Jenő: Lexikon... i.m. 259. 27
