Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A vallásügyi helyzet jellemzői a szatmári békekötést követő években 24 A Carolina Resolutio előkészítése és a tiszáninneni esperesek

réstől is ismerünk olyan iratot, amit így hitelesített: „Szokolyai H. István Superintendens mpa."'1 A kettős megjelölés - esperes avagy püspök - egyrészt mutatta, hogy hatásköre egyetlen egyházmegyére terjed, másrészt pedig azt jelölte, hogy ott püspöki jogokat bír, s az ezzel járó jogokat teljes egészében gyakorolja. Láttuk ezt már fentebb, a korábbi idők kormányzatát vizsgálva is.

Ténylegesen három református superintendens volt tehát a Carolina Resolutiot megelőző években: Kocsi Major István a felső- dunamelléki (samarjai), Pathai Baracsi János a dunántúli, és Zoványi P. György a tiszántúli egyházkerületben. A superintendensként jelentett seniorokkal és a dunántúliak által annak tartott Hodosi Sámuellel együtt 11 ilyen tisztségviselő került a jelentésekben a Helytartótanács elé. Ez a nagy szám nyilvánvalóan zavart okozott, s ennek tulajdoníthatjuk, hogy az 1731-ben kiadott rendelet (I. Carolina Resolutio) függőben hagyta a döntést ez ügyben. Ezért erre nézve csak általános rendelkezést hozott: „Az Augustana és Helvetica Coníessión levő superintendensek vagy superíorok, midőn most nevezett vallásbeliek mi nállunk az eránt instálnak és kívánnyák, hogy ollyan superintendensek vagy superíorok hányán és minémű helyeken légyenek, tehát azoknak meg engedtessenek".1 2 A rendelet 5. §- ának e korabeli fordításából is kitűnik, hogy a kilátásba helyezett uralkodói döntést meg kell előznie a protestánsok intézkedéseinek: hányán és mely székhelyen legyenek superintendenseik. A jelentésekből megismert helyzet a kormányzat számára elfogadhatatlan volt, amint ezt a későbbi történések is megerősítik. Látni fogjuk, hogy a politika útvesztőiben jártas, az összefüggések között tájékozott, református egyházukhoz hűséges, tiszáninneni nemesek ezt azonnal megértették, s egyházvidékük kormányzata jelen állapotának megváltoztatását elkerülhetetlennek tartották. Az események őket igazolták.

1 SRKLt. A.V.958.

2 Uo. A.V.9/8.

28