Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A világiak szerepe az egyház kormányzásában
koltak fából egy épületet istentiszteleti célra, azt átalakították, hogy sokan elférjenek benne. Ez azonban már templomnak minősült, ezért a vármegye leromboltatta. Mivel harangjukat is elvették a templommal együtt, az egyházfi kisfia egy csengettyűvel járta az utcákat, így hívogatott az istentiszteletre. Az időközben Helmecre költöztetett plébános a gyereket „megverte, nehéz nyavalyássá tette". A Türelmi Rendeletig (1781) a vallásához hű maradt református és evangélikus gyülekezetek jelentős része - az itt elmondottakhoz hasonló események között - szüntelen zaklatásban élt. Az is előfordult, hogy egy-egy plébános még temetni sem engedte be a protestáns lelkészt, s a halottakat valamely szomszéd helységben temették el, vagy „maga temetett a nép'"1. A lelkipásztorok, tanítók gyülekezeteikkel együtt kiszolgáltatottak voltak. Az akkori társadalmi helyzetben csak a hithű nemesség oltalma mutatkozott célravezetőnek. Közismert, hogy Ráday Pál egyházvédő tevékenysége felölelte a teljes magyar reformátusságot. Tiszáninnen pedig kezdetben sokat fáradozott a sérelmek orvoslása ügyében Dőry András, Szentimrey Sámuel, Aszalay Ferenc, Vay László, később Patay Sámuel, Vay Ábrahám, Szathmáry Király Ádám és Szathmáry Király György, hogy csak a legjelentősebbeket említsük. Egyre nyilvánvalóbbá vált azonban, hogy a törvényen kívülinek tekintett, s a klérus részéről úgy is kezelt, s egyre elkeseredettebb protestánsok helyzetét - az ország belső nyugalma s a birodalommal szövetséges protestáns országok kívánságának is engedve - előbb-utóbb rendezni kell. Hiszen mégis csak járhatatlan útnak mutatkozott, amit a vakbuzgó és vad protestáns gyűlölettől áthatott klérus javasolt: az eretnek protestánsok megsemmisítése, akár halál- büntetés árán is.1 2 Ehelyett a király - több éves előkészítés után - 1731- ben rendelet útján szabályozta a protestáns vallásgyakorlatot. 1 SRKLt. ProtocoUum Kgg.1.12. 52.,57. 2 Szekfű Gyula: Magyar történet IV. Bp. 1935. 547. 26
