Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A világiak szerepe az egyház kormányzásában

Jellemzésül - tárgyunknak megfelelően, a teljesség igénye nélkül - tiszáninneni példákat hozunk.1 A gyülekezetek nem csak a katolikus földesurak, hanem a plébánosok durva önkényének is ki voltak szolgáltatva. A görgői reformátusok 1715. februárjában temetési szertartást végeztek, amikor Riberics János plébános lóháton közéjük ugratott. Léván templomot, imaházat és parókiát egyaránt erőszakkal vettek el a reformátusoktól. Harsányban 1719-ben kobozták el az ingatlanokat, megfélemlítésül a tanítót és a prédikátort Egerben bebörtönözték. A Tállyán értekezletet tartó zempléni egyházmegyét feljelentették, név szerint felsorolva a jelenlévőket. Borsod vármegye nyomozást rendelt el aziránt, hogy milyen jogon építenek vagy tataroznak templomot a protestánsok a vármegye területén, hol tartanak istentiszteletet engedély nélkül és mely helységekben harangoztak nagyhéten. A vármegye jegyzőkönyveiben „haereticusoknak" (eretnekeknek) nevezték a protestánsokat. Igen érdekes, ezzel összefüggésben - ezért ide iktatjuk - Zoványi György tiszántúli püspök, tiszáninneni hitfeleinek írt levelében fennmaradt, keserű megjegyzése: „...ma is csak Hlyen titulusa vagyon a református embereknek: Lollardi, Pauperes de Lugdund',1 2 azaz középkori eretnekekkel azonosították őket. Számos lelkészt kiüldöztek a falvakból, több helyen a templomokat bezárták, az ajtókat lepecsételték, ott is ahol egyetlen katolikus sem lakott a helységben. Olyan jelentős eklézsiák, mint Gönc, Mád, Tállya, Bodrogkersztúr, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Tolcsva, Sátoraljaújhely, Olaszliszka, Bacska ekkor vesztették el templomaikat. A királyhelmeciek históriája sem volt egyedülálló:3 A leleszi prépost a templomot bezáratta, benne a református istentiszteletet megtiltotta, a parókiáról a prédikátort kiűzte. A templom és parókia „pusztán állott..., görögök, serf őzök lakták azt, mikor mitsodás lakókat kaptak belé". A gyülekezet egy csűrben talált menedéket a bérlő földesúr - aki református volt - telkén. Majd összetá1 A vértelen, vagy csendes ellenreformáció eseményeinek alapos feltárása még várat magára. Példáink a következő forrásokon alapulnak: SRKLt. Zsoldos Gyűjtemény. A.III.596., A.IV.684., A.IV.695. A.IV.708. A.IV.798. A.IV.838. A.IV.844. A.IV.871. Említsünk meg egy katolikus munkát is, jelezvén elfogulatlanságunkat. Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák ... i.m. Bp. 1985. 482., 510., 516., 524., 526., 527., 528., 535., 540.

2 SRKLt. A.VI.1306. A lollardok Wicklif követői voltak Angliában, a pauperes de Lugduno, a „lioni szegények" tulajdonképpen Vald Péter munkássága nyomán alakult gyülekezetek tagjai, főként Franciaországban és Itáliában. Keményen üldözték őket az egyház hivatalos tanításától eltérő hitbeli (dogmatikai) meggyőződésük miatt.

3 SRKLt. Protocollum Kgg.1.12. 47-49.

25