Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A világiak szerepe az egyház kormányzásában

leteket kizárólag lelkipásztorok irányították.1 A felsőbb egyházi vezetésben a világiak nem kaptak hivatalos szerepet. A gyakorlatban azonban folyamatosan érvényesült a világiak befolyása a reformáció során, majd a református egyházszervezet megszilárdulása után is. A tekintélyesebb nemesek patrónusi szerepükből egyenesen adódott, hogy belefolytak az egyház-igazgatás ügyeibe.1 2

A teljesség igénye nélkül néhány tiszáninneni példára szorítkozunk. Az 1560-as évek Északkelet-Magyarországon a lutheri és a helvét reformáció szétválásának időszaka.3 Mindez vitákkal, hitvallási alapokat építő zsinatokkal járt. A vidék jeles lelkipásztorai mellett a nagyhatalmú földesurak is belefolytak ebbe a küzdelembe. A lutheri irányhoz haláláig ragaszkodó Perényi Gábor 1564-ben Tőketerebesre hitvitára hívta a felvidék több prédikátorát. A helvét irányt támogató Mágocsy Gáspár röviddel a terebesi hitvita után Melius Pétert invitálta Egerbe, aki diskurzust folytatott többek között a hű lutheránus és jelesen művelt Alaghy Jánossal. A világi befolyás erejét érzékletesen jelzi az, hogy az Ágostai Hitvallás mellett végig kitartó Perényi és Alaghy halála után, vagyis befolyásuk megszűnésével, a református és a lutheránus egyházvidék közötti határ végképp kitolódott északabbra, nagyjából a német-szláv-magyar nyelvietnikai vonallal egybeesve, nem lévén többé akadályozó erő a helvét reformáció útjában.

Láttuk fentebb, hogy a szatmárnémeti zsinat a tiszáninneni világi urak és pártfogók folyamodását is figyelembe vette az itteni püspökség kialakításának kérdésében. Ugyancsak őket említi Medgyesi Pál is 1651-ben kelt, Rákóczi Zsigmondhoz írt levelében: „Fenyegetőznek is a patrónusok, hogy ha őkegyelmek nem nyugosznak, vagyon koronás királyok s azt találják meg".4 A puritánusokat tartották a világiak nyughatatlanoknak. Szintén a puritánus küzdelmekkel kapcsolatos az új úrvacsorái ágenda elkészítése is, amely Lorántffy Zsuzsanna hathatós közbenjárása nélkül nem látott volna napvilágot. A kegyes életű fejedelemasszony befolyása érvényesült akkor is,

1 Révész Imre: Magyar református egyháztörténet... i.m. 208-210.

2 Uo. 132-139. Zoványi Jenő: A reformáció Magyarországon 1565-ig... i.m. 407-413.

3 Zoványi és Révész vonatkozó, már idézett munkái mellett: Bottá István: Melius Péter ifjúsága. A magyarországi reformáció lutheri és helvét irányai elkülönülésének kezdete. Bp. 1978. Szabó András: Egy elfelejtett Luther-követő főúr a 16. századból: Alaghy János. In: Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Szerk. Fabiny Tibor. Bp. 1984. 209-221.

4 TT 1890. 203.

21