Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A világiak szerepe az egyház kormányzásában

amikor a zempléni zsinat által felfüggesztett puritánus pataki lelkészek ismét szolgálatba állhatták. Az említett ágendának a kérdését Abaúj vármegye közgyűlése is tárgyalta 1654-ben, sőt az országgyűlési követek is foglalkoztak vele Pozsonyban.1 S amikor végül is hivatalosan elfogadták 1658-ban, akkor a zsinati határozatot „közönséges edgyező tetszésekből az Tiszán innen lévő egyházi és külső rendek" hozták.1 2 Ugyanebben az esztendőben a liszkai részzsinat az alispán és más nagyságos nemes urak jelenlétében folyt le.3 4 Amikor pedig az újhelyi iskola diákjai vásári verekedésbe keveredtek, ügyükben törvényt „a synodusban lévő, mind Politicus, mind Ecclesiasticus renden lévő személyek" tetteké A pataki diákok is renitens- kedtek olykor, így 1667-ben is. A zempléni egyházmegye a zsinat elé idézte a vétkeseket, akik azonban nem jelentek meg, mondván, hogy „...az újhelyi végzés szerint más vármegyéből sem prédikátorok, sem főrendek nem hivattattak a synodusba ”.5

A világiak részvétele az egyház ügyeinek irányításában nem csupán közéleti súlyukból következett, hanem a korábbi századok gyakorlatából örökölt kegyúri jog (jus patronatus) folyományaként természetesnek számított. Mint patrónusok, ők látták el anyagi alapokkal a reformált eklézsiákat. Hozzá kell azonban azt is tennünk, amit általában nem szoktak hangsúlyozni, hogy a személyes vallásos buzgalom ösztönző ereje jelentősen érvényesült, amikor egy-egy patronus az irányításban való részvétel igényével lépett fel.

A világiak gyakorlati részvétele az egyház-igazgatásban nem jelentette, hogy egyházi tisztséget viseltek. Ilyet kánonaink nem ismertek. Azokban is megjelenik viszont, hogy az atyák igényelték a vüágiak szerepét. Az 1625-ben alkotott komjáti kánonok a Cselekedetek könyvében olvasható diakónusok választására hivatkozva jelenti ki, hogy „...a kösséget avagy e' világi és külső embereket is az Egyházi személyec választására oda bé kellesséc botsátani..."6. A borsod-gömör-kishonti cikkek XXXVII. cikkelye pedig a világi hatóságok Istentől nyert kötelességére hivatkozva kéri a kánon jóváhagyását és annak megtartása fölötti őrködését. Mert „Isten az ő fegyvertelen egyházát azzal vigasztalja, hogy királyok lesznek az ő táp1 Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak... im. 315-326. Számos egyéb adalékkal.

2 SRKLt. Protocollum Kgg. 1.3.133-175.

3 Uo. 182.

4 Uo. 314.

5 Uo. 735.

6 Az egyházi jó rend-tartasoknak Írót Törvényi. Várad 1642. 98. (RMK I. 731.)

22