Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Az egyházkerület kormányzása a Carolina Resolutiok előtt

fogjuk. A katolikus egyházhatóságról pedig itt jegyezzük meg, hogy székhelyén, Egerben sem tudta érvényesíteni hatalmát. A protestáns várkapitányok befolyása meghaladta a püspökét.1) Amikorra pedig ez a helyzet megváltozott, akkorra az itteni önálló esperességek helyzete megszilárdult.

Igen fontos szempont, hogy mindez hosszabb folyamatban valósult meg. S ugyanakkor nem egyetlen mintát követett. „A szervezeti egység és egyházkormányzat érthetően csak a teológiai tisztázódás, alapvetés után alakulhatott ki. Az alapvetés pedig eklektikus és szintetikus jellegű volt" - állapítja meg Barcza József.1 2 Ez az „eklektikus jelleg" az eltérő tiszáninneni kormányzati formában sajátosan érvényesült.

Az 1562. évi tarcali zsinaton a püspöki tiszt kérdése minden jel szerint erős vita tárgyát képezte.3 S az is egyértelmű, hogy a tiszán- inneniek már ekkor világosan kifejezték ragaszkodásukat a kialakult egyházkormányzati formájukhoz. Legalábbis így értelmezzük a Béza hitvallásának V. része 21. cikkelyébe betoldott állásfoglalásukat: „Megismerjük azért szükségesnek lenni, hogy légyen valaki az atyafiak közül, aki a presbiteri gyülekezetét egybegyűjtse, az dolgot kiről végezni kell előhozza, tisztbéli társadul voxot kérdjen és végezetre mikor szükséges, a gyülekezetnek neve alatt írjon és szóljon... De annak nevezetin nem kell villongani, mert akár Antistesnek, akár Seniornak, akár Bírónak, akár Igazgatónak, akár Intendensnek mondassák, semmit sem árt".4

A főtisztségek viselőinek elnevezése körül elég sokáig bizonytalanság mutatkozott. Az esperesek a püspöki kormányzat kialakulása után is egy ideig még megtartották az ordinálás jogát, a hatáskörök csak fokozatosan különültek el. Ez okozhatta az említett bizonytalanságot, amit jól mutat a Debrecen-Egervölgyi Hitvallás megállapítása is: „Mégpedig e szavak: pásztor, egyházi szolga, püspök, presbiter egy és ugyanazon tanító személyre ráillenek, noha az egyházi tanítók hivataluknál fogva különféle névvel neveztetnek is. "5

1 Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Bp. 1985. 33, 53.

2 Barcza József: Luther és a reformáció Magyarországon. In: SpF 1997/2.16.

3 Miklós Ödön: A magyar protestáns egyházalkotmány kialakulása a reformáció századában. Pápa 1942. 108-109.

4 Kiss Áron: i.m. 394-395.

5 Uo. 181.

10