Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Az egyházkerület kormányzása a Carolina Resolutiok előtt

A viszonylag késői - már fentebb említett - tiszáninneni kánonok legfőbb tisztségviselőnek a seniort említik. Érdemes itt idéznünk a borsod-gömör-kishonti cikkeket, amelyből az is világosan kitűnik, hogy a seniort a püspökkel azonosítják a kánon alkotói: „...Krisztus példája és az apostolok rendelete szerint bevétetett az egyházba, hogy az igehirdetők közül valaki az atyafiak közegyetértéséből püspökké, - inkább kötelessége, mint tisztességére és rendi fokozatára nézve - elsővé választassék, és az alárendelt egyház gondozása s kormányzása reá bízattassék..."- mondja a 4. cikkely, majd erre világos visszautalással az 5. így folytatja: „ Tehát az a senior legyen példány a többiek előtt... stb.

A püspöki és esperesi (superintendensi és seniori) hatáskör Tiszáninnen korán egybefolyt, s ez a helyzet hosszú időre meg is szilárdult. A XVII. század közepén az itteni esperesek öntudattal írtak erről I. Rákóczi György fejedelemnek: „...mivel mindenik senior- nak a maga dioecesisében szintén oly authoritása volt, mint akármely püspöknek.1 2 A legtöbbször seniornak nevezték, hatáskörét tekintve azonban püspök volt a tiszáninneni esperes.

Meg kell tehát állapítanunk, hogy a tiszáninneni közvéleményben kialakult nézet, miszerint az itteni atyák a püspöki tiszt legitimitását tagadva döntöttek a kerületi kormányzással szemben az esperesi megye mellett, romantikus tévedés.

Egymáshoz való viszonyukat a tiszáninneni megyék uniónak nevezték: „...a régi unió szerint, valamikor közönséges dolgok végett összegyülekezésüknek kelletik lenni"3. A közös dolgok általában a tudomány, iskola, szertartás és az olykor-olykor jelentkező, különféle vitás kérdések voltak, úgymint fegyelmi ügyek, ellenreformációs támadás, amelyek megoldása közös fellépést kívánt. Ezeket a „közönséges dolgokat" ritkábban a közzsinatokon, többnyire az egyházmegyék presbitériumainak, azaz tanácsbírói testületének közös gyűlésében, illetve az esperesek „kollégiumának" tanácskozásain tárgyalták meg. Ilyen esemény volt például a lelkészek kötelességeit szabályozó gönci zsinat 1566-ban, a kovászos kenyér használatát az úrvacsorában elrendelő szikszói zsinat 1568-ban, ugyanebben az évben Egri Lukács antitrinitárius tanítása ügyében ülésező kassai és sárospataki zsinat, valamint 1593-ban a külhoni akadémiákon időző

1 Kiss Áron: i.m. 724.

2 Hegedűs László: Magyar protestáns egyháztörténeti kútfők. In: SpF 1857-58. 472.

3 Uo. 1857-58. 472.

11