Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Az egyházkerület kormányzása a Carolina Resolutiok előtt

olyan jognak, amik máshol jobbára a püspököknek voltak fenntartva. "* Ezt az álláspontot lényegében Révész Imre is osztotta.1 2 Igen figyelemreméltó Miklós Ödön fejtegetése, aki az ordináció, a lelkészek felszentelésének korai protestáns gyakorlatát hozta összefüggésbe a kérdéssel.3 Eszerint a már meglévő fraternitások - kisebb egyházvidékek papjainak önkéntes szerveződése - az ordináció szolgálatával megbízták seniorukat. Ez a gyakorlat megelőzte a teljes püspöki tiszt kiépítését minden protestáns egyházvidéken. Az esperesi egyházmegyék tehát ezen a nyomvonalon alakultak. Az egyház egységes irányításának óhaja fokozatosan hozta létre az egyházmegyéket ösz- szefogó nagyobb egyházvidéket, a kerületet, rendszerint valamelyik esperes - ki ezt a tisztét is megtartotta - püspöki tisztbe állításával s a potestas magisterii és a potestas jurisdictionis ráruházásával. Ebben közvetlen munkatársai az esperesek lettek. Az óvári zsinat 1554-ben ezt így határozta meg: „...szuperintendenseket és főpapokat (praelatos, espereseket) kell tenni a tudományban és szertartásokban való egyetértés és a tisztességes fegyelem végett".4 A minél nagyobb egyházvidékre kiterjedő egyszemélyi felügyeletben látták az atyák a tanban és szertartásban való egység és fegyelem legjobb biztosítékát. A világi hatóságok érdekeivel is megegyezett a reformált egyház ilyetén jellegű intézményes kiépítése, ez irányú támogatásuk egyértelműnek látszik.

A magunk részéről úgy látjuk, hogy Tiszáninnen egyházkormányzati helyzetének alakulásában ez utóbbi, vagyis inkább ennek bizonyos hiánya, volt a meghatározó. Zoványi álláspontját erősíti ugyan látszólag, hogy az északnyugati Felvidék protestánsai katolikus püspök felügyelete alá tartoztak 1608-ig, amikor az országgyűlés törvényben biztosította végre számukra is a superintendens választás jogát.5 A mi egyházvidékünk azonban olyan helyzetben volt - az alakuló erdélyi fejedelemségnek és a magyar királyságnak egyaránt perifériáján -, ahol a katolikus egyházi, illetve bármilyen világi hatóság befolyása ebben az irányban nem érvényesülhetett kellő súllyal. (Ennek későbbi példáját - hasonló szituációban - alább ismertetni

1 Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus 1565-től... i.m. 165.

2 Révész Imre. Magyar református egyháztörténet... i.m. 183.

3 Miklós Ödön: Az első hazai protestáns püspökök egyházalkotmányi helyzete. In: Egyháztörténet 1943. 321-329.

4 Kiss Áron: i.m. 31.

5 Bíró Zoltán - Bucsay Mihály - Tóth Endre - Varga Zoltán: A Magyar Református Egyház története. Bp. 1949. 90.

9