Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG A XVII. SZÁZADI EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEK TÜKRÉBEN
ró.1 így azután egyhangúlag mondták ki, hogy „nem akarnak egyéb presbitériumot ismerni, hanem minémű Medgyesi Pál uram pataki lakása előtt volt", azaz továbbra is a városi elöljáróság és a lelkészek irányítsák a gyülekezeti életet. Medgyesinek az ügyben való befolyását mutatja, hogy róla külön megemlékeztek: „Medgyesi Pál uramat nem ismerik rendes hivatalos lelkipásztoruknak". Ezt követően - miként már szóltunk róla - a pataki puritánus prédikátorokat felfüggesztette a zsinat. Mindez mélyen sértette Lorántffy Zsuzsannát, a ki teljes szívéből szerette Patakot és egyházát. Keserűen írta ebben az időben: „Nem hogy feljebbvaló patrónának tartanának bennünket, de immár közikben sem akarnak számlálni".1 2 Hatalmi szó általi beavatkozásra csak nehezen szánta rá magát. Most azonban határozott volt, s odáig elment, hogy a pataki egyházközség elszakadt a Zempléni Egyházmegyétől. Annak adminisztrációját elutasította a fejedelemasszony haláláig. így olvashatunk erről: „Ez a sárospataki nevezetes Ekklésia a reformátiotól fogva mindenkor a Zemplén Vármegyei Dioecesisnek Seniorátul függőt s vizitáltatott, de némelyeknek tanácsolásokbul presbitériumnak és más dolgoknak színe alatt öt esztendőktül fogva az Dioecesis Seniorának directioja alól kivötték volt. Mostan immár újabban, Isten kegyelmébül, ez Ekklésiának directiojához fogtunk".3 Ez a feljegyzés az 1660. július 28-i egyházlátogatás idején született. A presbitérium ekkor ugyan még létezett, de éppen olyan összefüggésben említik, hogy határozatát nem hajtották végre. A puritánus küzdelmek nyugtalansága erre az időre sem csendesedett patakon. A magújulás képviselői egyre népszerűtlenebbek lettek a gyülekezeten belül. A hívek panaszát így jegyezték fel: „Az Úr Vacsorájának kiszolgáltatásában azt neheztelik, hogy a liturgia igen hosszú, melyhez eddig a prédikátorok köteleztettek". Innen következett, hogy „sacramentomokkal is sokan nem élnek". Szatmári Baka Péter puritánus meggyőződésű lelkipásztoruk ellen felhozták, hogy „készületlenül áll fel gyakorta" {prédikálni), miközben a másik két lelkészről „jó bizonyságot töttek". Szatmári népszerűtlenségét elsősorban az okozta, hogy „a Molnár Albertiül franciái Soltárok kívül más reformátoroktól írt Soltárok parafrázisait" wem engedte énekelni. Baka Péter a megújító igyekezetben túlzó egyoldalúságba esett. 1 Vö. Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak... i. m. 317. 2 EPK1875.134. 3 SRKLt. Kgg.1.3. 305-306. 111
