Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG A XVII. SZÁZADI EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEK TÜKRÉBEN
Medgyesi Pál munkája, aki így indokolja az új rendtartás szükséges voltát: „Kiadjuk már, Kegyes Olvasó, az Úr Vacsorája szent Sacra- mentumának ezt a Liturgiáját, Szolgáltatását, melyben a nagy irgal- mú Úr Istennek vezérléséből, már egyszer, ennyi hányódásink után, ezen a földön közakaratból megegyezénk. Nem mintha ez előtt is az dolognak igaz valósága nem volt volna Ecclesiánkban, mert azt örökké állandó irgalmasságából mindenkor fenntartotta Ő Szent Felsége köztünk, hanem mivel ki-ki amint jobbnak tetszett, vagy amint mástól látta, a Rítusok dolgában aszerint cselekedvén, sok abbéli, hol apróbb, hol nagyobb s több különbözésekkel kezdett vala esni e szent Sacramentumnak kiszolgáltatása". Igaz, mondja Medgyesi, hogy külső dolgokban lehetnek eltérések a gyülekezetek között, hiszen mások a körülményeik, „melyben nem is kell egy Ecclesiának is szabadságát megkötni", mindazonáltal kívánatos az egységre való törekvés ezekben is. Ami pedig a belső dolgokat illeti, azaz a Krisztustól kiadott tanításokat, azokban: „Mindnyájunknak azon egy értelemmel s azon regula szerént kell járni, ha tudva szentség törők nem akarunk lenni". Az új liturgia vezérfonala a „Szent írás és vallásunknak fundamentomi", azaz a hitvallások. Említettük volt, hogy a puritánusok elvetették a jegyek felemelésnek gyakorlatát a szereztetési igék mondása közben. Ezt a rendet követi az új liturgia is. Sőt, a régi gyakorlat teljes kiküszöbölésére, a szereztetési igéket a szószéken kellett elmondani, amit követett a rövid tanítás. Olvassuk el a szép bevezető sorokat: „Meghirdettük az elmúlt Úmapján , hogyha a nagykegyelmű Úristen ez szent napot egészséggel és békével megengedi érhetnünk, az Úrnak asztalát megterítjük, hogy a megéhezett s szomjúhozott lelkek magoknak vigasztalást vegyenek. lm, a nagy Úristen könyörgésünkben meghallgatván, ígéretünk szerént az Ő asztalát megterétettük, melyért övé legyen minden dicséret és dicsőség. Hívogattunk is benneteket a mi Urunk Krisztus Jézusnak nevében, s kértünk, hogy békéljetek meg Istennel és egymás között is békességtek legyen. Ha tiszteteket cseleked tétek, azt mondja néktek a mi Urunk: Ihol az én vacsorámat elkészítettem, tulkaim és madaraim megölettek és mindenek készen vadnak, jertek el a lakodalomba. És hogy annyival is nagyobb és jobb készületetek lehessen, minek előtte feljárulnátok, e következendő szent tiszteinket vigyük végben". Ezt követte tehát a szereztetési igék olvasása, a tanítás, majd a bűn- és hitvallás: „Jér immár mindezek után igaz lelki töredelmességgel és bizodalommal tegyünk vallást, és 107
