Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG A XVII. SZÁZADI EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEK TÜKRÉBEN

nyos fenntartási költségek is terhelték: „Az fő Mesternek mind az várasbeliek, mind az vidékiek, kiknek az pataki hegyen szőlejek vagyon, egy-egy köböl borral tartoznak!'. Ugyanakkor a diákok szolgálata a temetéseken rendszeres volt - nyílván énekeltek amiért a diákközösség, a coetus 1 forintot kapott alkalmanként.1

A legközelebbi - 1629. évi - egyházlátogatás során felvett jegyzőkönyv már szélesebb látókörben enged betekintést az egyházközség életébe. A gyülekezet lelkipásztorai: Suri Mihály, Bakai György, Károli István, a főbíró pedig Nagy Pál.1 2 A fentebb említett jeles anyagi feltételek után kicsit meglepő olvasnunk, hogy a gyülekezet a külső romlás állapotában van. „Az templom ruinái helyben vadnak, de az üveg ablakokat szépen megfoldoztatták, csináltatták. Az ruinákot sok ezer forinttal csináltathatni meg az Úristen ő nagysága elméjét vigye arra, hogy ígéreti szerént építtesse meg'. A templom tehát romos, az ablakok ki voltak törve. Ez utóbbiakat a gyülekezet megjavíttatta, a továbbiakra nézve pedig „ő nagysága", azaz Rákóczi György ígéretét bírva Istent kéri, hogy munkálja a földesúr elméjében adott szavának megtartását.

Minden jel szerint valamilyen természeti csapást szenvedett el a város, aminek nyomait a templom még hordozta. Tudjuk, hogy 1611- ben a belső városban tűz pusztított.3 4 De azért az elég régen volt ahhoz, hogy a következményeit rendbe hozzák. Az 1620. évi földrengésre már inkább gondolhatunk. Ezt egy korabeli feljegyzés így jellemzi: „Anno 1620 die 8 octobris vasárnap dél után három órakor oly nagy földindulás lön, kinek mása az mi üdénkben nem láttatott"A romlás elég nagy lehetett, hiszen sok ezer forintra becsülték a kárt, s ez meghaladhatta az egyházközség erejét. Az is lehet azonban, hogy a bőkezű patrónusi támogatás kényelmessé tette a gyülekezetét. Mert a parókia állapotáról szóló feljegyzés bizonyos hanyagságra enged következtetni: „Az Suri uram háza csorog, mostan szenvedhető mindazonáltal". Feltételezésünket megerősíti az, hogy a pataki reformátusok mentegették magukat: „ Causálják az sok úrdolgát és az szállókat, kik miatt elől nem mehetnek szent szándékokban". Az „úrdolga" felemlegetésében benne van az a keserűség is, ami 1617- ben érte a várost, amikor Rákóczi György elvette korábbi, gazdasági

1 SRKLt. Kgg.I.3/a. 32.

2 Uo. Kgg. 1.1. 78-79.

3 Uo. Sárospatak város protocolluma 1. 49.

4 Sárospatak, Nagykönyvtár. Q 922 jelzetű kötet előzék lapján.

97