Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG A XVII. SZÁZADI EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEK TÜKRÉBEN

téren kapott, előjogait, és robotra fogta a lakosokat.1 A kifogások mellett elhangzottak az ígéretek is: „Az Schola sindelyezése igen lehullott, ígérik, hogy az számtartótól 3 százat foldozni kérnek. Az Schola kerítésének megcsinálására is ígérik magokat". Később látni fogjuk, hogy állták szavukat, s a kerítést meg is javíttatták. Majd fel is háborodtak, amikor a diákok kárt tettek benne ismét.

Ezen egyházlátogatás alkalmával a hivatalbeli emberekkel is akadt némi gond. A bírák és a kerülők - mert róluk van szó - megkülönböztetett tisztességű polgárok voltak. S maguk úgy vélték, hogy ez a tisztesség azzal is jár, hogy nem kell fizetniük azokat a természetbenieket, amit másoknak. Az egyházlátogatóság a helyi vezetés döntésére bízta az ügy elintézését: „Hogy az köböl bort az bíráknak, kerülőknek meg kellessék az Caplanoknak adni, az becsülletes Tanács végez felőle". Itt érdemes megvizsgálnunk az ügy folytatását is. Miskolczi Csulyak István esperes - korának egyik legkiválóbb lelki- pásztora - évek múltán, 1633-ban , levelet intézett a pataki Tanácshoz, amelyből kiderül, hogy a vitás kérdés nem a lelkipásztorok javára dőlt el. Azért érdekes ez a levél elsősorban, mert betekintést ad arra, hogy atyáink miként tekintették egy-egy helység önkormányzatát. A későbbi - a presbitérium körül forgó - viták megértéséhez is jó útmutatót kapunk. A helyi gyülekezetek vezető testületé ugyanis - nem kis mértékben a Zwingli Ulrich és Buliinger Henrik zürichi reformátorok tanítására alapozva - azonos volt a helység elöljáróságával. Lényegében a mai presbitérium szerepét is betöltötte. így azután világosan megértjük Miskolczi esperes érveit: „...hallom Bakai uram leveléből, hogy bíró uraimék soha meg nem adták, meg is nem akarják adni (ti. a köböl bort a lelkészeknek), bíró uraimék penig tizenketten vadnak, az kerülők még annyian, azok fölött több szolgák is vadnak, kik azon immunitást akarnák követni. (...) Ha Kegyelmetek elsőben úgy végezte el ezt az dolgot, hogy minden ember az Káplányoknak egy-egy köböl bort adjon, tehát Kegyelmetek is tartozik megadni, mert Kegyelmetek is az minden számban befoglaltatik. Ha penig Kegyelmetek praetendálja, hogy magistratusa legyen Pataknak, azért immunis az fizetéstől: én ez ellen azt mondom, hogy az magistrarus inkább tartozik még az községnél is megadni, mert az Szent Lélek az magistratust híja az Ecclesiának dajkájának, az olyan dajkát fogadjuk penig, az kinek teje és haszna vagyon. Ha Kegyelmetek az cubularét meg nem adja, ugyan Kegyelmeteken marad az Sz. Lélektől adatott

1 SRKLt. Sárospatak város protocolluma 2. 1.

98