Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

II. rész - VII. Az egyházi ének az istentiszteletben

hoz kötöttség egyúttal az íráshoz való kötöttséget is jelenti. Az egyházra Isten, mint nagy' kincset bízta a beszédét, az evangéliumot, melyből az Ö szava hallatszik ki. Az énekíró szava szükségképpen kell, hogy a Szentírás mondanivalójához csatlakozzék. Az ének textusa a Bibliában kell, hogy benne legyen! Az énekeskönyv textusa maga a teljes Szentírás! Énekes- könyvet Biblia nélkül nem lehet elképzelni. Nem véletlen az, hogy házunk­ban az asztalon, vagy a mestergerendán a két könyv' egymás mellett van. A tartalmi közelség az oka és magy arázata ennek. .,Az a szándékom, hogy az egyházatyák és a próféták példája szerint a nép számára német zsoltárokat, nevezetesen lelki énekeket írjak, hogy az énekeskönyvvel is Istennek Igéje az emberek között fennmaradjon.”2Cb Valóban elképzelhető legjobb módja an­nak, hogy az Isten beszédét az emberekhez kössük, hozzákapcsoljuk, ha a gyúlekezet tagjai kezébe énekeskönyvet adunk. Ha pedig elfogadjuk azt, hogy az énekeskönyv gyökerei a Bibliába nyúlnak, hogy erejét onnan ve­gye, ha az ének textusa a Bibliában van, akkor az ének prédikáció, amit a gyúlekezet tart saját magának. Az egyházi ének a szent, királyi és papi nemzetség prédikációja, s mint ilyen nem akarhat mást, mint a prédikáció: az Úr heroldja lenni! 6. Az egyházi ének Ige. A fent elmondottakból következik, hogy' a gyü­lekezetnek az énekben elmondott prédikációja akkor, és amikor az Istennek tetszik az Ö Igéje, az Ő tulajdon beszéde. Ez a legtöbbetmondó megállapí­tás az egyházi énekről, ami egyben annak nagy méltóságára is rámutat. Nem elméleti megállapítás ez, hanem a Szentírásból kicsendülő igazság. Bizonyítja ezt elsősorban az ószövetségi zsoltárok gyűjteménye, melynek nagy része különböző alkalmakra írt ének. Nyilvánvaló, hogy ezek az éne­kek nem azért vétettek fel az ószövetségi szent iratok közé, mert a gyúleke­zet kedves énekei voltak, hanem azért, mert az Ó- és Újtestamentum népe Isten Igéjét hallotta, s hallja ki belőlük. Pál apostol azt írja: „Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazda­gon, minden bölcsességben, tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicsé­retekkel, lelki énekekkel hálákat zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.” (Kol. 3,16). Krisztus a legfőbb tanító, a Mester, aki nem tudott mindent megtanítani, maga ígérte: „El fogom küldeni ama Szentlelket, aki mindenre megtanít majd titeket.” (Ján. 14,26). Krisztus tanítói munkájának folytatója az egyházi ének, még pontosabban: Ott, ahol Krisztus Szentleikével megje­lenik, maga folytatja a tanítást. A Deuteronomium 31,18-19 és 21. Verseiben ezt olvassuk: „Én pedig valóban elrejtém az én orcámat azon a napon az ő minden gonoszsága mi­att, amelyet cselekedett, mivel hogy más istenekhez fordult. Most pedig ír­játok fel magatoknak ez éneket és tanítsátok meg arra Izrael fiait, adjad azt szájukba, hogy legyen nékem az ének bizonyságul Izrael fiai ellen.” „Mikor pedig utoléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bi­zonyságképpen (mert nem megy' feledésbe az ő maradékának szájából) mert tudom az ő gondolatát, amely szerint cselekszik már most is minek előtte * 303 Luther Márton mondása, idézi: J. Smend: i.m. 76.

Next

/
Oldalképek
Tartalom