Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - VII. Az egyházi ének az istentiszteletben
bevinném őt arra a földre, amely felől megesküdtem vala.” „megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon és megtanítá arra Izrael fiait.” - Ennek a bibliai résznek magyarázata ez: Isten a választott nép bűne és gonoszsága miatt, de az előrelátott hűtlensége miatt is, a közvetlen „beszédes viszonyt” megszakítja népével és elrejté magát. ítélet ez mindmáig mi rajtunk. De ugyanakkor kegyelmesen is cselekedett, mert tanút támasztott (117), egy éneket adott (T27) a nép szájába, hogy újra meg újra bizonyságot tegyen egyfelől Isten hatalmas munkájáról, kegyelméről, másfelől a nép Istentől való elfordulásáról és gonoszságáról. A tanú vallomásának ereje abban van, hogy látott és hallott. Az ének a mennyekben elrejtőzött Isten képviselője, vádol és véd: az Ő Igéje. Az ének Isten kegyelmének a jele, aki maga adott parancsot annak megírására, ő szabta meg annak tartalmát, saját maga rendelte el, hogy azt mindenki megtanulja. Hogy ki ez a tanú, a Szentírás megmondja: Isten az, aki bizonyságot tesz: „Isten a bizonyság én köztem és te közötted.” (Gén. 30,50) „Bizonyság vagyok azt mondja az Úr.” (Jer. 29,23) Krisztus az, aki bizonyságot tesz: „Titeket nem gyűlöl a világ, de engem gyűlöl, mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak” (Ján. 7,7). - „Kegyelem néktek... Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság...” (Jel. 1,5). ' A Szentlélek az, aki bizonyságot tesz: „Ez a Lélek bizonyságot tesz, ami lelkűnkkel együtt, hogy Isten fiai vagyunk” (Róm. 8,16). A bizonyságtevő a tanú a Szentháromság egy örök Isten: „Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szentlélek, s ez a három egy. És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz és a vér és ez a három is egy.” (1 Ján. 5,7-8) 7. Az ének imádság. Ebben a vonatkozásban csak érintjük az egyházi ének imádság karakterét, a továbbiakban részletesen foglalkozunk vele. Az egyházi ének imádság jellegét egyöntetűen elismerik. A legtöbben értelmét csak ebben látják. Kálvin az imádság két fajtáját különbözteti meg, az egyik a puszta szóval, a másik az énekben elmondott imádság. „Ami a nyilvános imádságot illeti, ez kétféle lehet, varnak olyan imádságok, amelyeket csak egyszerű élő szóval mondunk, másokat meg énekelünk.”204 Az ének, mint imádság az istentisztelet felelet oldalára tartozik. 8. Az egyházi ének az istentisztelet két oldalánek összekötője. Az isten- tisztelet melyik oldalára tartozónak tekintjük az egyházi éneket? Az Ige, s így a megszólítás oldalára, vagy pedig a feleletére? Az egyházi ének hozzá van nőve mindkettőhöz. Az egyházi énekben mindkettő: a prédikáció, mint ilyen Isten Igéje, a hű tanúnak, Jézus Krisztusnak képviselője, s így helye az istentisztelet Ige oldalán van; Az egyházi ének azonban imádság is, akkor pedig az istentisztelt felelet, azaz emberi oldalára tartozónak tekintjük. Talán nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy az egyházi ének - emberileg szólunk - az istentisztelet egységesítője. Nem szétválaszt, hanem egybeolvaszt 204 Kálvin előszava a zsoltárokhoz. I.m.4. 80
