Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
III. rész - XIV. Az énekeskönyv
vannak, de nem ott élünk.”338 A \ita hevében az ellenzék a szerkesztők szemére veti, hogy munkájukban a dialektikai theológiai szempontjait érvényesítették: „Az énekeskönyv ügye újra megmutatta egész szellemi szükség- helyzetünket. Az egész dialektika theológia távol áll mindattól, amit a nép meg tud ragadni és érteni. Közel van az írástudósághoz. Ha pedig ez a szellemi magatartás határozza meg (t.i. az énekeskönyvet), akkor a gyülekezetben nem verhet gyökeret sokak számára megnyitja az utat a közösség felé/’339 A kisebbség így érvel: Igaz, hogy a refonnátori énekek túlsúlyban vannak, de ennek az a magyarázata, hogy a kijelentés „közepéről" eg}' idő sem énekelt oly világosan, mint éppen a reformáció kora. „A többség azt javasolja, hogy az énekeskönyv énekanyaga nem meríti ki a bibliai kijelentés igazi teljességét. A kisebbség ezt határozottan Aitatja. Mi a dolgot így látjuk: a bibliai kijelentés igazságának (Offenbarungswahrheit) van egy közepe, egy centruma, magja. Erről a középről, centrumról és magról kell az egyháznak prédikálnia, de erről is kell énekelnie. Csak akkor teljes az egyház éneke, csak akkor erőteljes és eleven és szerez üdvösséget.”340 Ha több éneket veszünk fel, ehizenyősödik az énekeskönyv. Ott vannak ugyan az igazi énekek (Kemlieder), de ezek sorát áttörik és megszakítják azok az énekek, melyeket a többség fel akar venni abba. Ezzel elvész az énekeskönyv tisztasága, egyszerűsége, erőteljes vonalvezetése/41 Két jó ének közé egy rosszat tenni, azt jelenti, hogy szigeteljük a jó énekek hatását is. A kérdés tehát az, hogy' minden lehetséges éneket felvegyünk-e az énekeskönyvbe, vagy sokkal inkább korlátozódjunk csak a nélkülözhetetlenre. Szabad-e nekünk az „ez is lehetséges” után kiáltani.342 Vajon nem azon for- dul-e meg a dolog, hogy' figyelmünket teljesen összepontosítsuk az egyetlenre, a szükségesre, ez az összpontosítás nem elszükítése a lényegnek. Most azt az időt éljük, amikor evésünket csak a nélkülözhetetlenre kell korlátoznunk. A svájci próbaénekeskönyv 303 éneket, a magyar 1921-es 490 (150 zsoltár és 340 dicséret), svájci 1897-es 400, az 1931 -es német 595, az 1925-ös angol 665, a harmhuti testvéregyház 1927-es énekeskönyve 1141, a francia 1939-es 417 (350 cantiques és 87 psaumes), a magyar próbaénekeskönyv 512( 150 zsoltár és 362 dicséret és lelki ének) éneket tartalmaz. Határozott számban nem lehet rögzíteni az énekeskönyv' énekanyagát. Általános szabályként elfogadhatjuk E. Thumeysen véleményét: „Új éne- keskönyv megalkotása igen nagy' felelősséggel járó dolog. Az egyház énekeskönyvéből él, sokkal inkább abból, mint prédikációinkból. Az énekes- könyvnek tartalmasnak (kémig) és erőteljesnek kell lennie, belső vonalve338 R. Liechtenhan: Das Passionslied im Probeband. F.i.m.-ben Jhg. 98. Nr. 8. 117. 339 Emst Hauri: Zum neuen Gesangbuch. Kirchenblatt für die ref. Schewiz. Jhg. 91. Nr.22. 340 34! 342 343 K. Thumevsen: Zur Gesangbuchfraae. f.i.h. Jhg. 93. Nr. 12. f.i.h. W. Tanner: Erweiterung des Probebandes? f.i.h. Jha. 100. Nr.3. f.i.h. 152
