Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
III. rész - XIV. Az énekeskönyv
zetése kell legyen. A jövőben mutasson! Nem szabad terjengősnek lennie, hanem rövidnek és -velősnek. A gyülekezetei kell szolgálnia."""*4 3. Az énekanyag kiválogatásával íugg össze az előző részben is említett kérdés, hogy' t.i. hogy viszonyuljon az egyház régi kincséhez, az öreg énekekhez. Hiszen mindég akad olyan vélemény, mint amily et Karácsony Sándor dr. idéz: „Akad, aki egészen új énekeskönyvet akar, vadonatúj, most írandó szöveggel és szerzendő zenével...” Az ének jósága és használhatósága nem korától függ, nem attól, hogy hány éves, hanem attól, hogy mennyire tud Isten Igéjének hirdetője és a hívő emberi szív imádságának tolmácsa lenni. Az új és régi énekek egymást kiegészítik, nem feleslegesek a régi énekek, hiszen arról tanúskodnak, amit Isten a múltban tett, az új énekeknek viszont arról kell szólnia, amit Isten ma tett, vagy tesz. Azzal a felfogással szemben, amely' merőben új énekkel szeretné megtölteni az énekeskönyvet, mindég volt úgy a külföldi, mint a mi énekes- könyveinkben sok régi ének, sőt talán sohasem volt olyan erőteljes a kívánság, mint ma, hogy a régi énekek minél nagyobb számban vétessenek fel az énekeskönyvbe. A régi énekeket nemcsak azért szeretjük, mert azokat énekelték aty áink is, hanem azért van reájuk szükség, mert állandóan figyelmeztetnek: az egyház nem a ma valósága. Az egy ház volt évszázadokkal előttünk is és főleg azért kell szeretnünk azokat, mert közöttük sok jó ének van. Az evangélium tiszta és elegyítetlen üzenete a forrásnál hangzik tisztán, a reformátorok tisztábban látták azt is, hogy mi az igazi és jó ének. „A régi énekekkel kapcsolatban - mondja Helmut Rosin - gyakran halljuk azt az ellenvetést, hogy' a reformációtól, vagy éppen Luthertől meghatározott énekeskönyvből hiányzik a cselekvésre való felhívás, a tevőleges keresz- tyénségre való ösztönzés... Ez találó volna, ha a megszentelödés az emberi erőfeszítés következménye lenne, melynek karácsonyhoz, pünkösdhöz, nagypéntekhez, vagy a mennybemenetelhez kevés, vagy éppen semmi köze sem lenne.”344 345 Nem úgy áll a dolog, hogy az ember elég karácsonyt, pünköstöt, vagy húsvétot énekelt már és most itt az ideje, hogy valami praktikusat vegyünk programba. Az írás szerint a megszentelödés nem az ember munkája, hanem a Szentlélek csodálatos tette azokon, akiket Isten Jézus halála és feltámadása által megigazított. A régi énekek pedig át vannak itatva ezzel a gondolattal, mellettük, a bölcsőnél nem időzhetünk eleget.346 De nemcsak a régi énekek szövegét kell megtartanunk és énekelnünk azok dallamát is, mert a dallam a legszervesebben összefügg az ének szövegével és tartalmával. Ha megbotránkozunk a régi dallamon, vagy ha modernizálni akarjuk, vagy' a 16. századból való dallamot harmonizálni akarjuk, vagy' a 19. sz.-nak megfelelően énekeltetni, ezzel csak azt bizonyítjuk 344 E. Thumeysen: i.m. 187. 345 Helmut Rosin: Zum neuen Gesangbuch. Kirchenblatt für die ref. Schweiz. Jhg. 91. Nr. 25. 346 f.i.h. 153
