Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
III. rész - XIV. Az énekeskönyv
tekintettel tartatik, a gyülekezeti élet minden kérdésére keresi Isten Igéjének feleletét, minden kezdeményezését és munkáját Isten elé viszi, tehát amilyen változatos tartalmilag a gyülekezeti istentisztelet, olyan változatos tartalmúnak kell lennie a gyülekezet énekeskönyvének is. Ezzel kapcsolatban csupán egy az, ami kérdéses, hogy' t.i. nem volna-e indokolt az ifjúsági énekeket, a nyugati, főleg az angol énekeskönyvek mintájára külön csoportosítani és függelékként az énekeskönyvhöz csatolni. Hiszen ha van jogosultsága a gyülekezeten belül az ifjúsági istentiszteletnek, akkor indokoltnak látszik az ilyen istentiszteleten használható énekek külön összegyűjteni és a gyülekezeti énekeskönyv szerves részévé tenni. „Az énekeskönyv nemcsak az éneklő gyülekezet számára van, hanem az egyházi, a házi áhítat és a lelkigondozás számára is. Ha azonban az énekeket elsősorban az éneklő gyülekezetre tekintettel válogattuk ki, ezzel távolról sem azt mondottuk, hogy azok a házi, vagy személy es áhítat és épülésre nem alkalmasak. Ellenkezőleg !”3j6 2. Hány ének legyen az énekeskönyvben? Az énekeskönyv énekanyagát szám szerint nem lehet előírni. Ez mindég a rendelkezésre álló énekany ag gazdagságától, vagy szegénységétől függ, attól, hogy' az egyháznak hány jó éneke van. „A látszólag kevésszámú ének is gazdagon használható, ha azokat hívő lelkek éneklik és (jó regiszter segítségével) minden alkalomhoz kellően használják.”* 337 Újabban felismerhető az a törekvés, hogy inkább kevesebbet és jót, mint sokat és köztük rosszat felvenni az énekeskönyvbe. A svájci „Probeheft”, majd a „Probeband” megjelenése után heves \ita keletkezett, hogy' vajon az új énekeskönyv tervezett kevésszámú énekanyagát megszaporítsák-e, vagy sem. A többség képviselője E. Staehelin volt, a kisebbségét E. Thumeysen. A többség követelte, hogy az új énekeskönyvben a teljes bibliai kijelentés-tartalom (Offenbarungsgehalt) érvényesüljön. Mivel pedig a próbaénekeskönyv nem tartalmazza a teljes bibliai kijelentéstartalmat, ki kell egészíteni. A többség másik kifogása az volt, hogy' az új énekeskönyvbe felvételre jav asolt kevésszámú ének nagy része a 16.sz.-ból származik. „A Luther-i reformáció jut szóhoz benne igen erőteljesen s az énekeskönyvben a megigazulási hit mellett az etikai imperativus háttérbe szorul.” Felhangzik az a vád is a régi énekek alkalmazásával kapcsolatban, hogy azokat nehéz a mai embernek megérteni. „Mert mi akadályozza meg gyakran, hogy az elmúlt évszázadok éneke a mi vallásosságunk (Religiosität) kifejezője lehessen? Ez az akkori és a mostani nyelv közötti távolság, a forma, az ízlés, a világnézet, a gondolat és érzésvilág, ami egyszerűen sors, melyen változtatni nekünk nincs hatalmunk.” A reformáció idejéhez való erőteljes odafordulás értékes elmélyülést jelentett a theológiában, ez az erőteljes odafordulás jellemzi a próbaénekeskönyvet is, a kérdés csak az, hogy lehet-e, vagy szabad-e a reformáció renaissance-át céllá tenni. Nem a 16. sz.-ban élünk! Az is időhöz kötött, gyökereink ott 33í L. Christ: i.m. 280. 337 Az új magyar református énekeskönyv dicséretanyagának tervezete. „Az Új énekeskönyv felé c. k.-ben. 68. 151
