Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - XI. Az egyházi ének kritériuma - 5.) Az egyházi ének szövegével és dallamával kapcsolatos követelményekről
S gyermekszívem minden baját Kész volt megosztani, Siess megmentésemet megmondani! Refr. Imája égbe szállt... Majd, mint a tékozló fiú A házat elhagyám, Sok éven át bús könny között Várt vissza jó anyám. S hogy mégse jöttem, hű szíve A bútól megrepedt, Óh mondd meg hogy megmentéi enge- met! Refr. Imája égbe szállt... Ebben az énekben semmi sincs, ami az írás hangjához közelállana. Ha mellétesszük a 91. dicséret szövegét, azonnal észrevesszük azt az óriási különbséget. ami a két ének között van: Szent vagy örökké Atya Úr Isten! A magas mennyekben, Ki teremtettél és megtartottál E nyomorult testben. Szent a mi Urunk, Úr Jézus Krisztus, Kit értünk bocsátói, Kivel megváltál, hogy testünk miatt Lelkünk el ne vesszen. Szent a Szentlélek, ki az Atyával Egy és a Fiúval; Aki vigasztal és tanit minket Az örökéletre. Szentség, dicsőség, légyen tisztesség A Szentháromságnak! Ki uralkodik egy Istenségben Most és mind örökké. d.) A gyülekezeti ének egyszólamú, vagy többszólamú ének legyen? Nem közömbös kérdés ez, hiszen vannak egyházak, melyeknek istentiszteletén többszólamú éneklés hallható (Anglia). Az énekeskönyv reformjával kapcsolatban, Svájcban heves vita folyt erről a kérdésről és bizonyos vonatkozásban a többszólamú éneklés hívei győzedelmeskedtek, mert az énekeskönyv énekeinek nagy része négyszólamú letétben került a gyülekezeti tagok kezébe. A többszólamú éneklésnek vannak előnyei. Itt csak egy elvi és egy gyakorlati előnyt említsünk meg. „Az európai zene első lényeges fejlődésfokával a többszólamúság lépett az egyszólamúság helyébe; a többszólamúság pedig azt jelenti, hogy a fölszínen úszó dallam mögött valami belső értelem van, melyet a többi szólam kihámozni igyekszik belőle és második rétegként mögé áll, ott aztán aláfestve a dallamot (emlékeztet a spiritualisták „zweites Gesicht''-jére/. Vagyis a többszólamúság lényege, hogy csakis szimbolikusan hallgató társadalom számra való, mely állandóan azt keresi, ami a jelenség mögött van, a dallamot aláfestő szólamok igyekezete: a dal140
