Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - XI. Az egyházi ének kritériuma - 4.) Az egyházi ének gyülekezetszerűsége
Dr. Czeglédy Sándor tanulmánya az énekanyag megrostálásához is elveket nyújt. A mostani énekeskönyvünkben vannak kultuszi és psychologiai énekek. Vannak olyanok, amelyekben a tekintet a tapasztalati, vagy az eszményi gyülekezetre iránymi. A mostam énekeskönyvünk igen sok énekében. különösen az un. alkalmi énekekben, a tapasztalati gyülekezetre irányul a figyelem, a gyülekezetszerüségre való törekvés érvényesült ezekben, sokszor nagy on hibásan. Lapozzuk csak végig jelenlegi énekeskönyvünket, hány at fogunk ehhez hasonlót találni: Ez év lefolytában sok baj környékezett: Szívünk bánat érte, bús szemünk könnyezett, Sok jó mível bírtunk örömink elhagylak, Óh de \iszont mennyi fájdalmak is elmúltak: Lám az idő bút hoz. de viszen is magátal! Sok bút csak az idő gvógvít meg balzsamával. 280.d. 2.v. Átvéve Dr. Czeglédy Sándornak a prédikáció gyülekezetszerüségének tárgyi és alanyi feltétele közötti megkülönböztetését, megvizsgáljuk mi is, mi az egyházi ének gyülekezetszerüségének tárgyi és alanyi feltétele. Az egyházi ének gyülekezetszerűségének tárgyi feltétele: Isten Igéje. A prédikáció és az egyházi ének egyetlen törvényszerűségéről tan itt szó, az íráshoz kötöttségről. Az egyházi ének gyülekezetszerü, ha nem a tapasztalati, vagy eszményi gyülekezetre formált ének, hanem ha az az Isten Igéhez kötött. Isten teremti a gyülekeztet Igéjével és Szendéikével. Az egyházi ének is Isten Igéjében és Szendéikének munkájában találja magyarázatát. Az egyházi ének tárgyi feltétele sem lehet más csak: „az a szövetség, amelyet Isten szerzett az emberiséggel... Jézus Krisztus által a mely szövetség íve az éneklő gyülekezet fölött is ott feszül.'’ Az egyházi ének gyülekezetszerüségének alanyi feltétele az az emberhez intézett felszólítás, és mint követelményhez való feltétlen engedelmesség: „Szolgáld az Isten Igéjét!” Az egyházi ének megfelel ennek a követelménynek, ha hű tanú lesz, és mint ily'en szolgál Istennek. Kálvin János írja: „Istennek annyira gondja v an ember üdvösségére, hogy nem várja be a baj bekövetkezését, hogy aztán azt megorvosolja, hanem megelőzi azt. Amint erre itt szép példa van előttünk, nem várja meg, hogy a nép a bálványhoz forduljon, hanem jól tudván azt, hogy' ez be fog következni, figyelmeztetni akarta őket és megpróbálta, vajon egy megelőző orvosság nem tarthatná-e őket vissza az eleséstől. Isten tehát ezt az éneket rendeli azért, hogy a népnek naponként egy önmaga ellen szóló tanúbizonyság legyen a szájában, és hogy a népet, ha lehetséges ez eszköz által visszatartsa, vagy pedig menthetetlenné tegye.” Az egyiiázi ének tanú, mely vallomást tesz. A tanúitól pedig nem azt kívánjuk, hogy olyan dolgot ismertessen, mely távoli viszonyban van az eseménnyel, nem az a feladata, hogy igazolja, indokolja vagy7 a hallgatóhoz szabja a történetet, hanem az, hogy egyszerűen elmondja, amit látott, vagy7 hallott. Nem könnyű ez. Az emberben benne van
