Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

II. rész - XI. Az egyházi ének kritériuma - 4.) Az egyházi ének gyülekezetszerűsége

a viszonyítás és indoklás kényszere. E nehézség ellenére is Isten ezt a nehéz feladatot kívánja, mint alanyi magatartást az Igével szemben. Az egyházi ének feladata sem az, hogy vele Isten beszédét indokoljuk, vagy Isten létét igazoljuk, vagy hogy bármilyen kapcsolatot keressen a tapasztalati gyülekezet és az eszményi gyülekezet és a hallott beszéd között, hanem az, hogy az ének azt mondja el, ami az énekíró szeme előtt feltárult, amikor hangot és élőbeszédet hallott. .,Bízzunk az Ige hathatósságában, vagyis abban, hogy a Pásztor hangját bizonnyal meghallja az ő nyája, a gyülekezet.” Az egyházi ének alanyi feltétele az énekíró magatartása, görcsös ragaszkodása az Igéhez. Ha az énekíró, mint tanú és az éneke, mint tanúbizonyság Istenre tekint, szolgálnak igazán. .,Ha pedig egyszer Isten Igéjére bíztuk magunkat, nem kell aggódnunk gyülekezetszerüség követelménye miatt, azért nem kell aggódnunk, mert ha az Igének igazán engedelmeskedünk és egyedül az Igét szolgáljuk, akkor az belehelyez minket a gyülekezetbe... ”

így érthető, hogy miért jó énekek s miért gvülekezetszerűek ma is énekeskönyvünk régi énekei, több száz esztendős „öreg” dicséreteink. A gyüle- kezetszerűség régi, elmúlt értelmezése szerint, ezek az énekek használhatatlanok, mert elavultak. Mert milyen nagy különbség van egy Luther Márton. Dévai Bíró Mátyás, Szegedi Kis István. Huszár Gál, vagy akár Lengyel József korabeli tapasztalati gyülekezet és a mai gyülekezet között. Mennyire más volt akkor a „történeti pillanat”. Miért élünk ezekkel ma is? Azért mert ezek az énekek jó énekek, gyülekezetszerüek ma is, mert nem akartak akkor sem „gyülekezetszerüek” lenni, nem a tapasztalati gyülekezetre íródtak, hanem rá akartak mutatni arra, aki változhatatlan, akiben nincsen változás, vagy a változásnak árnyéka s éppen azért, mert csak ezt az egyetlen egyet tartották szem előtt, voltak gyülekezetszerüek a múltban és azok ma is.

A változhatatlan és midég ugyanazon isteni Ige az, amely biztosítja a régi egyházi ének jóságát és gyülekezetszerüségét ma is. Az ének formája avultnak tűnhetik fel, nyelve régies lehet, de a benne lévő tartalom friss, eleven és ma is ható, mert a midég ugyanazon és változást nem ismerő Igéről szóló bizonyságtevés hangzik belőle. így érthető, hogy a hit, amit Isten az Ige prédikálása és hallása útján támaszt, és ami az énekből is felénk sugározhat, lényege szerint mindég, minden időben ugyanaz. Ez az Igétől született és az ige prédikálásának meghallásából támadt hitbizonyosság az idő és történelem változandósága fölött áll. Azért lehet ismerős és mai Luther négyszáz évnél idősebb éneke és lehet gyülekezetszerütlen és avult a most írt ének, ha az nem az Ige és a Szentlélek munkája nyomán támadt, ha az nem az Igéről szóló bizonyság, hanem ehelyett az emberről, élményéről, vagy a természetről és annak dolgairól beszél. Az Ige által született éneken nem fog az idő vas-foga és sohasem öregszik meg.

A prédikáció gyülekezetszerüsége attól függ, hogy milyen a prédikáció írójának az Igéhez való viszonyulása. Vajon engedi-e, hogy egész munkájának meghatározója Isten Igéje legyen és vajon tusakodik-e azért, hogy Isten Szentleikével úgy ejtse rabul, hogy képes legyen ellenállni minden kísértés-