Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

II. rész - XI. Az egyházi ének kritériuma - 4.) Az egyházi ének gyülekezetszerűsége

csak háttérbe szorulhat. Mindkét esetben a prédikáció gyülekezethez szabott ..antropocentrikus.”

Melyik gyülekezetnek prédikáljunk? Az empirikus gyülekezetnek, mondják a homiletika empristái, a psychagogiai elmélet hívei. Éppen ellenkezőleg! Mondják a kultikus homileták. Fejezzük ki az ideális hit tartalmát és bízzunk abban, hogy a „kiábrázoló cselekménynek” is meg lesz a maga hatása, az épülés formájában. A kérdés ilyen módon való feltevése megengedhetetlen, Krisztus gyülekezete nem „ideális, s nem empirikus”, hanem azért Krisztus nyája, hogy a hit tárgya legyen. (128 o.)

Az Igét nem szabad a gyülekezet mellé, vagy éppen alá rendelni. Az antropocentikus kiindulást el kell vetnünk, s nem „a három valóságelemre” kell figy elni, hanem az egyetlen valóságra: Isten igéjére. A gyülekezetszerűség feltételeit nem a szó antropocentikus értelmében vett „gyülekezetről kell leolvasnunk, hanem az írásból. A prédikáció gyülekezetszerűségének egy tárgyi és egy alany i feltétele van. Isten igéje teszi a gyülekezetét gyülekezetté és nem az, amit az ember tapasztal, vagy mint élményt felállít. Isten Igéje pedig „egyfelől visszaemlékezés arra, amit Isten tett érettünk Jézus Krisztusban, másfelől ígéret arra nézve, amit Isten tenni fog az időnek végéig és akkor, amikor az Úr eljön ítélni eleveneket és holtakat; visszaemlékezés arra, hogy- ebben a világban egyszersmindenkorra megállapított, megteremtetett Krisztus'gyülekezete és ígéret.... hogy ebben a világban mindég volt, van és a világ végéig lesz egyház, azaz a hívőknek e világból elhívott és egybegyűjtött gyülekezete.” (149.0.) A prédikáció gyülekezetszerűségén a prédikációnak azt a sajátosságát értjük, amely azáltal jön létre és abban áll, hogy a prédikáció a két sákramentum között áll, a karácsony és advent között az „et incarnatus est” és az „iterum venturus est” között. (150.O.) „.Amikor tehát a prédikáció gyülekezetszerüségének problémája felmerül, nem az a kérdés: hogyan alkalmazzuk beszédünket a „tapasztalati” és az eszményi gyülekezethez, ha azt kérdezzük, hiába keressük a feleletet. Krisztus gyülekezetének léte magában Krisztusban van. így a Krisztus anyaszentegyházát építő prédikáció sem a tapasztalati, sem az eszményi világ között megy' végbe, hanem a testté létei és a paruzia között, és a gyülekezetszerüség tárgyi feltétele nem az, amit az ember tesz, érez, ítél, vagy megvalósít, hanem Isten kiválasztó kegyelme, amellyel gyülekezetei gyűjt össze és tart meg Szentlelke és Igéje által!” (150.o.)

A prédikáció gyülekezetszerüségének tárgyi előfeltétele az a szövetség, amelyet Isten szerzett az emberiséggel. Az alanyi feltétel az, hogy „az igehirdető meglássa ennek a szövetségnek az ívét azok fölött, akiknek prédikál és aszerint hirdesse az igét.” ezt az ivet akkor látja, ha az Igére figyel, tehát nem a gyülekezet, mint az Ige hallgatója fontos ebben a vonatkozásban, hanem Isten Igéje. „Eszerint igazán gyülekezetszerűen prédikálni annyit jelent, mint az Igét szolgálni, amelyet mint visszaemlékezést a keresztség sákra- mentuma, másfelől, mint ígéretet az úrvacsora sákramentuma pecsétel meg. A prédikáció gyülekezetszerűségének alanyi feltétele tehát nem más, mint engedelmesség ennek a parancsnak: szolgáld Isten Igéjét!” (151.0.)