Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: A református egyházjog - történeti megközelítésben
Szathmáry Béla val és tisztelettel bírnak; s mi több, senki sem akar másnak a feje lenni, hanem mindenki másnak az alárendeltje akar lenni? Ahol ilyen emberek vannak, ott nem lehet felsőséget felállítani, még ha szívesen tennék is, mivelhogy a keresztyénség lényege s természete nem tűri, hogy felsöség legyen, amikor senki sem akar s nem tud legfőbb lenni. Ahol pedig nem ilyen emberek vannak, ott nincsenek is igaz keresztyének.”18 III. Ezen a teológiai alapon nem meglepő, hogy a XIX. század végén Rudolph Sohm Kirchenrecht című munkájában kifejtette, hogy az egyház jogi szervezésre alkalmatlan, a jog az egyház lényegével ellenkezik. A már saját korában is nagy vitát kiváltó művének alaptételeként megjelölt álláspontja szerint „Az egyházjog ellentmondásban áll az egyház természetével.” Lutherre hivatkozva kiemeli, hogy „A keresztény egyház nem ismer emberi jogi uralmat. Nem áll sem pápai, sem püspöki, sem más intézményi hatalom alatt, hanem egyedül Isten szavára és az igaz hitre épül. Vessük el tehát a katolikus »isteni egyházjogot«? [...] Luther alapvetően mindennemű egyházjognak, mint olyannak, hadat üzent, legyen annak bármely formája: minden isteni egyházjognak, éppúgy, mint a csupán emberi, történelmi, ezért változó (nem állandó) szabályrendszert alkotó (alkalmazó) egyházjognak.”19 Sohm határozott véleménye: „Nincsen szükség emberi papságra. A hívők minden gyülekezetében megvan az igazi keresztség, az igazi Úrvacsora és a teljes közösség Krisztussal, az egyetlen főpappal és hívőinek közvetítőjével. Még kevésbé van szükség jogi alkotmányra, sőt minden jogi alkotmány ki van zárva! Semmiképpen sem rejlik az egyház (kereszténység) lényegében, hogy pápával, püspökkel, egyháztanáccsal és főfelügyelővel az állam példájára jogilag szervezkedjék. Ellenkezőleg! Ha a hívők minden gyülekezete maga az egyház (a kereszténység, az egész kereszténység Krisztussal, aki a kereszténység feje), úgy egy gyülekezet sem gyakorolhat jogi hatalmat más gyülekezeten. És ha egyedül Krisztus a kereszténységnek (az egyháznak, Krisztus testének) a feje, úgy nincsen ember, ki magát az egyház fejévé tehesse. A világi urak uralkodnak és erőszakot gyakorolnak. »De nem úgy lészen tiköztetek (Máté 20,26)«.”20 18 D. Luther Márton: A világi felsőségről, Ford. Mayer Endre, in Dr. Masznyik Endre (szerk.): D. Luther Márton Egyházszervező iratai, Történeti rendbe szedve, bevezetésekkel és magyarázó jegyzetekkel, Ili. kötet, Buda- pest-Pozsony, Wigand K. F. Könyvnyomdája, 1906,397-398. 19 „Das Kirchenrecht steht mit dem Wesen der Kirche in Widerspuch." Sohm, Rudolph: Kirchenrecht I, Die Geschichtlichen Grundlagen, Leipzig, Duncher & Humblot, 1892, 1. Ugyanebben a művében Luthernek а Schmalkaldi cikkekben megfogalmazott hitvallására hivatkozva ezt írja: „Die Kirche Christi kennt keine menschliche, rechtliche Flerrschaft. Sie besteht nicht in Papstgewalt noch Bischofsgewalt, noch anderen äußßeren Einrichtungen, sondern allein in Wort Gottes und rechtem Glauben. Sollte nur das katholische »göttliche Kirchenrecht« verworfen werden? [Mit Nichten!] Luther hat jedem Kirchenrecht, jederlei göttlichem Kirchenrecht und im Grundsatz ebenso dem als bloß menschliche, geschichtliche und darum veränderliche Satzung sich gebenden Kirchenrecht, er hat dem Kirchenrecht als solchem, welche Art es auch sei, den Krieg erklärt.") Sohm, Rudolph: i. m., 461. és Luther, Martin: Schmalkaldi cikkek, Ford. Dr. Masznyik Endre, Budapest, Hornyánszky Viktor R.-T. magyar kir. udv. könyvnyomdája, 1937,55. (3. cikk, Az egyházról). 20 Sohm, Rudolph: Rövid egyháztörténet, Lipcse, 1916. Magyar fordításban: Budapest, FranklinTársulat, 1922,40. 74 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017 -4
