Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: A református egyházjog - történeti megközelítésben

A református egyházjog - történeti megközelítésben

Sohm véleménye szerint a kezdeti egyházszervezetben sem volt jogi szervezettség. Ezt az álláspontot képviselte Philipp Zorn,21 a magyar református egyházjogban pedig többek között Kérészy Zoltán és Révész Imre vélte úgy, hogy a keresztyénség és az egyház eredetileg karizmatikus volt. De mindketten vitatják Sohm azon álláspontját, hogy ennek az állapotnak a továbbiakban is fennállónak kellett maradnia. Kérészy Zoltán így ír: „Amily téves a katolicizmus azon tana, hogy Krisztus az egyháznak szilárdul meghatározott jogi szervezetet (ius divinum) adott, épp oly téves Sohm tétele, hogy Krisztus egyházának kezdettől fogva megváltozhatatlan éspedig olyan szervezete lett volna, mely elvileg kizár éspedig örök időkre minden emberi kormányzatot, jogi berendezést az egyház köréből. Különben Sohm tanának gyakorlati megvalósítha- tását maga is lehetetlennek ismeri el, midőn beismeri, hogy az egyházjog létesítése történeti szükségesség következménye volt.”22

A református egyháztörténet kiemelkedő alakja, ifj. Révész Imre hasonlóképpen ítéli meg a 200 előtti egyházszervezetet, azt Sohm nézeteivel azonosan tisztán karizmatikus szervezetként értékeli. Álláspontja szerint a 200 előtti szervezet „[...] az őskeresztyénség a világtól elhúzódó kis gyülekezetekből áll, [...] amelynek hitnézetei még nincsenek kikristályosodva, közösségi életének még nincsenek szilárdul kialakult szabályai. Egészben a lélek uralma jellemzi: ti. a hívőknek a közöttük élő Krisztus Leikével, a Szentlélekkel való eleven és állandó közössége. Ez egyfelől forró vallásos gerjedelmekben és ihletett elragadtatásokban, másfelől magasfokú erkölcsi tisztaságban (szentségben) és testvéri szolgálatkészségben nyilvánul. Ez a mindennél hatalmasabb belső, szellemi hajtóerő fölöslegessé teszi rájuk nézve a külső, jogi parancsszót. [...] E közösség élénk tudatában az egyes gyülekezetek elég sűrűn érintkeznek is egymással; azonban ez érintkezések még teljesen szabadok; kötelező jogi összeköttetés és tagozódás, hivatali felsőség még egyáltalán nincsen közöttük.”23 Ifj. Révész Imre szerint a kép 200 után változik meg. „Ekkor már van jogilag szervezett egyház, van gyülekezeti rendtartás, vannak hivatalos papi személyek és hatóságok. [...] Egyszóval a vallás és az egyház minden életnyilvánulásában egy egységesen megállapított és pontosan körvonalazott tekintély uralkodik. Ahhoz, hogy valaki az egyház tagja lehessen, most már nem elég csak megkeresztelkedni s a Lélek uralmát önkikében tapasztalnia, hanem föltétlenül alá kell vetnie magát e tekintélynek is. Ez az egységes, jogi tekintély - tehát nem csak az eszmény, lelki közösség — a legfőbb biztosítéka most már magának az egyház egységének is. És ez az egyház, éppen mert ilyen egysége van, egyetemes=katholiké, azaz az egész ismert világra kiterjedően egy. A keresztyén vallás e fejlődési foka tehát már katholicizmus, mégpedig annak legkorábbi alakja, az ókatolicizmus, melyet jól meg kell különböztetni a katolicizmus későbbi — középkori stb. — alakulataitól.”24

21 Zorn, Philipp Karl Ludwig: Lehrbuch des Kirchenrechts, Stuttgart, F. Enke, 1888.

22 Kérészy Zoltán: Az egyházjog tankönyve I. rész, Budapest, Politzer Zsigmond Könyvkereskedése, 1903,5.

23 Ifj. Révész Imre: A keresztyénség története, Kolozsvár, Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Részvénytársaság, 1923,14,15.

2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 75