Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK PATAKRÓL - Csorba Dávid: A kálvinista Collegiumok régimódi oktatási modellje, avagy a kooperatív tanulás előképe
A kálvinista Collegiumok régimódi oktatási modellje, avagy a kooperatív tanulás előképe tudott azokon a nyelveken, amelyeket nekik tanított, s nem volt mélyebb tudása más tárgyakban sem: de a tanulás módját átadta, s megszerettette a diákjaival. Ezért ebben a tanulmányban egyetlen 17. századi napló alapján mutatok rá a korabeli oktatás- és neveléstörténet jelenségeire, majd helyezem a hangsúlyt a tanárok és a tantárgyi követelmények, szemlélet vizsgálata után a diákság kooperatív tanulási rendszerének oldalára, mégpedig a diáktanítók nézőpontjára rávilágítva. Ez pedig kiemeli a sokáig avíttnak tekintett kora újkori modellből azt, ami maivá teszi, a mához közelebb hozza annak a letűnt világnak nem is olyan ósdi arculatát. Debreceni Ember Pál naplója Ezúton a collegiumi tanítás és nevelés kérdését vizsgáljuk meg Debreceni Ember Pál Wade тесита alapján, és ezen belül is az előadások és olvasmányok egymáshoz viszonyított szerepét, a szaktudományok módszertanát és segédkönyveit.3 Tóth Béla több munkájában foglalkozott részletesen a Collegium 16—18. századi oktatási kérdéseivel, ez a munka az ő nyomán jár.4 A debreceni kutató főként Maróthi György és Polgári Mihály naplójából alkotta meg a kora újkori református oktatás helyzetképét; jelenleg pedig Debreceni Ember Pál naplója azt az általa sem elért, csak visszakövetkeztetett állapotot rögzíti, ami Martonfalviék idejében, a debreceni iskola legjelentősebbnek tartott, 17. századi korszakában volt jellemző. A wademecum 13,5 hónap eseményeit öleli fel, az 1680 körüli időből. Ekkor a Collegiumnak három professzora van: Martonfalvi Tóth György, Szilágyi Tönkő Márton és Lisznyai Kovács Pál. Ritka módon nevezték őket elsőként professzornak, sőt mindhárman életük végéig ellátták hivatalukat, tudásuk és egyéniségük alapvetően meghatározta a Collegium szellemiségét. A legtöbb anyag a naplóba a történelem tárgyköréből és segédtudományaiból került be, a nyelvi kurzusok vizsgáiról éppen csak szó esett, a volt váradi tanár magyar nyelvű előadásai pedig még csak érintőlegesen sem kerültek elő. Valószínűleg az órai feljegyzéseit külön tartotta Ember Pál, más iratcsomóban gyűjtötte, de ezek a hosszú, hányatott életút során elvesztek.5 Naplójának első mondata is arra céloz, hogy emlékeztetőül fontosak a leírtak, minden bizonnyal a későbbi prédikációs felkészülést segítették. Beigazolódottnak látszik a szakirodalomnak az a feltételezése, hogy a tanár még a nyomtatott könyvek korában is tollba mondta a tananyagot, és ez a könyvekkel együtt szolgált az emlékezés segítőjeként. Lisznyai Pál történelem és geográfia, majd 1681 után rövid időre a filozófia (matematika s logika) professzor óráinak módszerére utal az első lapokon megjelenő Methodum Biblicum’ kifejezés.6 A tanár fennmaradt Chronológia sacrája alapján nyilvánvaló, hogy kortársaihoz hasonlóan a matematikát bibliai segédtudományként 3 Debreceni Ember Pál: Wade mecum, kézirat, 1679-81. DtREK Kézirattára (Pápa), jelzete: О 153. 4 Tóth Béla: Református kollégiumaink tankönyvei a 16-17. században, Könyv és Könyvtár, 13 (1982), 43-64; Uö: Maróthi György, Debrecen, 1994, 30-39,42-48. 5 Csorba Dávid: A zászlós bárány nyomában, A magyar kálvinizmus 17. századi világa, Debrecen-Bp., Kálvin Kiadó, DETörténeti Intézete, Speculum Históriáé Debreceniense6,2011,109-110. 6 Debreceni Ember: Wade mecum, 16. 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 109
