Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csorba Dávid: A gályarabkultusz töredezett emléke
Csorba Dávid Ezeknek a folyamatoknak az újraélesztő je az 1861 után éledő sárospataki tudományos kutatás volt, mely a protestantizmus hősies életútjainak feltárására a 19. század második felétől nagy erőkkel törekedett. A legelső, méltán híres forrás a gályarabok történetéről a résztvevő pápai tanár, Kocsi Csergő Bálint tollából született meg (Narratio brevis), melyet száz év eltelte után Bőd Péter fordított le magyarra [Kősziklán épült ház ostroma címmel) a Debreceni Ember Pálnál megjelent szövegrészt, de ez kéziratban maradt. Újabb száz évet kellett várni Szilágyi Sándor, majd Balogh Elemér már idézett szövegkiadásaira, s megint egy fél évszázadot az utolsó fejezetek magyar fordítására (Szimonidesz Lajos jóvoltából),17 s ismét csak annyit a legújabb verzióra (Miklós Dezső révén).18 Sokáig tehát egy rövidített latin, majd egy rövidített magyar verzió teremtett hagyományt, amely mindegyik de Ruyter és a gályarabok találkozásával és párbeszédével ért véget. Ezt használták alapműként akkor a 19. század végéig, és bizony - mint ezt mutatta számos példa - használják még néhányan ma is. Már javában zajlottak a nagy századfordulós ünnepségek, amikor Pozsonyból indult a kezdeményezés, majd pedig Thury Etele pápai egyháztörténész fogalmazta meg azt a célt, hogy folytatódjon a források feltárása, éspedig a nemzetközi közintézmények archív anyagainak a felszínre hozásával.19 Az ő tudományos életműve torzóban maradt: hiába kutatott és hozott haza számos és ritka forrást másolatban, ezek az anyagok száz éve szinte ugyanúgy feltáratlanul hevernek az ún. Thury-hagyaték néven a Pápai Református Kollégium kézirattárában.20 Ennek nemcsak az 1948 után kezdődött korszakváltás az oka, hanem egy egyszerű kutatástörténeti jelenség is: a külföldi adattárak rendszerezése még a ’80-as években sem volt olyan szintű, hogy abban könnyedén lehessen kutatni. Erre utal a budapesti Ladányi Sándor és a Zürichben élő Zsindely Endre levelezése, amelyben a külföldön élő tudós jelezte, hogy nehéz az akkori viszonyok közt kutatni a könyvtárban.21 Hozzáteszem, ekkor volt folyamatban a régi kéziratok és nyomtatványok rendezése, katalogizálása (ennek eredménye például az ún. Gagliardi—Forrer-féle kéziratkatalógus). Ez alapján pedig a ’80-as évek közepéig, a ’90-es évek elejéig nem is lehet kárhoztatni senkit, ha nem fért hozzá alapvető forrásszövegekhez. A gályarabok kultusza hiányos kulturális emlékezetre épült, s maradt eleddig ekként is. Az 1677-ben Zürichből hazaindult utolsó 16 ember sem ért azonnal vissza, s itthon őket sem várta jogi elégtétel. Az 1681/26. tvc. szabályozta a vallási egyenetlenségeket, de a törvények szelleme sem a paritás elvén működött, és azok alkalmazása sem volt zökkenőmentes: nemhiába nevezi a következő száz évet az egyháztörténet a „csendes ellenreformáció” korának. A Habsburg-kormányzat nyomása ellenére is maradt kálvinista az országban, s esetünkben a gályarabok 1781-hez 17 Kocsi Csergő Bálint: Magyar vértanuk nyomában, A Szelepcsényi-Kollonics-féle reformáció vértanúi, Kocsi Csergő Bálint műve a gáiyarab-per tizenkilenc vértanújáról, Fordította, kiad. Szimonidesz Lajos, Pápa, Misztótfalusi, 1944. 18 Uő: „Kősziklán épült ház ostroma", Fordította Bőd Péter, Szimonidesz Lajos, Miklós Dezső, s. a. r. M. D., [Leányfalu], szerzői kiad., [1995]. 19 Csorba: Svájci források..., i. m. 20 L. az 0.662. sz. hagyatékot. 21 L. a Ráday Levéltárban a Zsindely-hagyatékot, jelzete: C 206. 28 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-1
