Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csorba Dávid: A gályarabkultusz töredezett emléke

A gályarabkultusz töredezett emlékezete

képest is évszázados emlékezete ekkor még kitapintható volt. Az 1670-es években üldözött lelkészek örökösei családi ereklyéket őriztek s adtak tovább utódaikra.22

Kazinczy Ferenc Protestáns olvasó-könyv című kompendiuma (Sárospatak, 1830— 31) egy világi káté gyerekeknek, melyben a magyar protestáns múlt egyetlen emlékeként rögzítette a gályarabság történetét. Laikus oldalról, de pedagógiai háttérrel alkotta újra a káté alapismereteit, hiszen köztudott, hogy Kazinczyban nemcsak a széphalmi mestert tisztelhetjük, hanem a kassai tankerületi felügyelőt (1786—91), illetve egyházkerületi főgondnokot is (1814—18). Ez a műve jó stílusú és tömör ösz- szefoglalása a kálvinista bibliai és egyháztörténeti ismereteknek, és emellett imapéldákat is nyújt. A reformációról szóló szakaszban egy-egy lapon szerepel négy régió története, a magyar részben pedig, bármily rövid, az 1671—74 közti események tömör leiratát kapjuk.23 Ez a példa kettős tanulsággal szolgál nekünk. Egyrészt látható, hogy ekkorra már kodifikálódott a gályarabok szenvedésének története a köztudatban, sőt talán emblematikussá is vált. A Komáromi Csipkés-ősökkel és állandó debreceni kapcsolatokkal rendelkező író a hátteréből fakadóan is jobban ismerhette ezt a hagyományt, de itt feltétlenül a pedagógus szólalt meg benne, amikor a lehető legtömörebben összefoglalva bibliai s katechetikai alaptanokat, a hazai protestantizmus legmarkánsabb identifikációs hagyományát említette ugyanitt. Másrészt megszületett egy nem egyházi, hanem hangsúlyozottan világi pedagógiai tankönyv, mely világosan kijelölte a magyar kálvinista múlt 17. századi szegmensét a közismereti témák közt. A 19. század elején létrejött az egységes német protestáns egyház (EKE)), s megkezdődtek a korábbi korszakokra vonatkozó forrásfeltárások. A protestáns mártírok történetét ezután szlovák és magyar evangélikus oldalon is ennek megfelelően folytatták: németből fordítottak egyháztörténetet, katolikusellenes éllel, forrásközlésekkel.24 A 18. század vége eszmetörténetét, szellemiségét tekintve már egészen más környezetet jelentett, mint a 17. század a gályaraboknak, s a kulturális emlékezet egészen más értékekre helyezte a hangsúlyt: nem a Krisztus-arc megragadásának, sem a kálvinista attitűdnek, még kevésbé a hazafinak, sokkal inkább az erénykatalógust megtestesítő hithősnek a szerepével ruházták fel a hideg emlékezet foszlányait. A felvilágosodás és a romantika eszmevilága pedig éppen nem a felekezeti különböződés, hanem az egységülés felé vonta a még történelem iránt érdeklődőket (lásd Mohácsról, Zrínyiről ekkor éled a nemzeti múltként való megjelenítés eszménye, s ezekről sincs mélyebb ismeret a köztudalomban, mint a gályarabokról a protestánsok esetén). így amikor a történelmi tablófestészet témája lesz a gályarabok élete, csak mint az 1849-es vértanúkra való áhítatos emlékezés eszköze, metaforája, előhívó anyaga jut szerephez. Kiss

22 Uö: A gályarabok emlékérméi, Egyháztörténeti Szemle, 17. évfolyam, 2016/3, 90-95; BujtAs László Zsigmond: Adalékok a gályarab prédikátorok emlékérméihez, Egyháztörténeti Szemle, 18(2017/1), 118-122.

23 Kazinczy Ferenc: Protestáns olvasó-könyv, Sárospatak, 1830-31, in Busa Margit (szerk.): Biblia, Kazinczy Ferenc szavaival, II. János Pál pápa magyarországi látogatásának tiszteletére készült kiadvány, Budapest, Cserépfalvi Könyvkiadó, 1991, [118-119].

24 Fabó, Andreas: Monumenta evangelicorum Aug. Conf. in Hungarica Historica, 1-3, Pest, Osterlamm, 1861 -73; Farkas: Elbeszélések..., i. m.

2017-1 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 29