Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - SZERKESZTŐI ELŐSZÓ - Nagy Károly Zsolt: Emlékezet, örökség, identitás
Nagy Károly Zsolt natkozó egyéni elbeszélés(ek) ugyanis közösségi kontrolion és korrekción mennek keresztül. Ez a kanonizáció folyamata, a közösség által helyesnek és valósnak ítélt, s így legitim történet-elbeszélés megformálása. Az emlékezet általában párhuzamosan több formában rögzül, s ezek ki is egészítik egymást. A rögzítés legfontosabb formáit a narratív, vagyis az elbeszélő eszközök jelentik. Ezek kialakulása, megformálása szorosan kötődik a kanonizáció folyamatához. Az elbeszélő formák nagyon változatosak lehetnek (pl. mese, históriás ének, legenda, mítosz, történeti elbeszélés stb.), fennmaradásukhoz azonban szükség van valamilyen kommunikációra. A történetbe kódolt emlékezet ugyanis addig él, addig marad fenn, míg a közösség tagjai fenntartják, újra és újra elmondják a történetet. Az emlékezetnek ezt a formáját nevezzük Jan Assmann3 nyomán kommunikatív emlékezetnek. A narratív eszközök mellett nagyon fontosak azok a formák, melyeket az emlékezettel kapcsolatos kutatások Eíalbwachs és Assmann mellett harmadik kiemelkedő alakja, Pierre Nora4 nyomán az „emlékezet helyeinek” nevezünk. Ezek a „helyek” többnyire valamilyen látható, kézzel fogható vagy bejárható formát öltenek, de ez nem szükségszerű; éppen úgy az emlékezet helyének tekinthető a déli harangszó vagy a Szózat, mint a Nemzeti Múzeum lépcsője vagy a Kossuth-mauzóleum. A lényeg az, hogy az emlékezet helyei koncentrálják az emlékezetet, és helyhez kötik az emlékezetet rögzítő történeteket. Az emlékezet helyei többnyire eleve kapcsolatban állnak az emlékezet tárgyával (például a Kossuth-mauzóleum, ahol ténylegesen ott vannak Kossuth Lajos földi maradványai, vagy a Mohácsi csata emlékhelye az egykori tömegsíroknál, a szentek ereklyéi stb.), de sokszor ez a kapcsolat szimbolikus, vagyis az emlékező közösség hozza létre. Jellegzetesen ilyenek például az első világháború után Magyarország minden településén felállított emlékművek, melyek nem csatatéren vagy a hősi halottak maradványai fölött állnak, hanem a település egyik terén vagy temetőjében. Ez utóbbi példa is rámutat arra, hogy az emlékezet, az emlékezet tárgya és az emlékezet helye bonyolult kapcsolatban áll, s ennek része lehet az is, hogy az emlékezet hiányokhoz kapcsolódik. Az „itt nem lévő testek” (például doni halottak) mellett ilyen hiányból táplálkozik a diktatúrák alatt a diktatúra áldozatainak, illetve a diktatúra által üldözött, megsemmisíteni akart társadalmi rendnek, embercsoportnak vagy eszmének az emlékezete. E bonyolult kapcsolat része lehet az emlékezet módosulása, módosítása, valamint, ehhez kapcsolódva, az emlékezetpolitika.5 Az emlékezés társadalmi helyzetének (kulturális környezet, az emlékezés történelmi helyzete stb.) változása módosíthatja az emlékezet tartalmát. A politikai környezet változása új tar3 Assmann, Jan: A kulturális emlékezet, Fordította Hidas Zoltán, Budapest, Atlantisz Kiadó, 1999. 4 Nora, Pierre: Emlékezet és történelem között, Válogatott tanulmányok, Fordította K. Horváth Zsolt, Budapest, Napvilág Kiadó, 2010. 5 Pataki Ferenc: Kollektív emlékezet és emlékezetpolitika, Magyar Tudomány, 171. évfolyam, 2010/7, 778-798; valamint GyAni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése, Budapest, Napvilág Kiadó, 2000. 14 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017 - 1
