Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Károly Zsolt: Az örökség és az örökösök
Nagy Károly Zsolt (Grounded Theory) módszerével. Az egyik ilyen feltevés az a Magyarországon Tomka Miklós és Gereben Ferenc által képviselt hipotézis, mely szerint egy társadalmi csoport vallásosságának erőssége szignifikáns összefüggést mutat az adott csoport etnikai helyzetével. A kisebbségi helyzet erősebb vallásosságot eredményez, különösen akkor, ha a vallási/felekezeti hovatartozás egyben etnikai identitást is jelez. Ilyen helyzetben látjuk például a Romániában és Ukrajnában ortodox többségi közegben élő magyar reformátusságot.17 Tomka és Gereben eredményei ugyanis azt mutatták, hogy a nem magyarországi református régiókban erősebb vallásossággal találkozunk, s köztük is erősebb az ortodox környezetben élő Erdély és Partium, illetve Kárpátalja, míg Felvidéken, ahol a római katolicizmus domináns, és jelentős számban találunk a magyarok között is római katolikusokat, a reformátusok vallásossága gyengébb. A vallásosság fogalma itt elsősorban a vallási intézményekhez való kötődést jelenti a kutatók számára. Eredményük talán abból is következik, hogy a határon túli területeken a magyar etnikai-kulturális identitás megtartásának elsődleges intézménye az egyház volt. A kutatók a vallás tapasztalati vagy hittartalmakkal kapcsolatos — felekezeti értelemben hitvallási — dimenzióira nem tértek ki, csupán a szociológiában általános istenhitre, bibliaolvasásra, templomlátogatásra vonatkozó kérdéseket tették fel. Annak érdekében, hogy plasztikusabb eredményre jussak, kutatásomban külön választottam a felekezeti és az etnikai szituációt, s mindkettő esetében a kisebbség- többség hagyományos distinkciója mellé bevezettem egy harmadik kategóriát, a más felekezetekkel, illetve etnikumokkal egyenlő arányban élők csoportját. A kérdés úgy szólt, hogy „érzése vagy tudomása szerint” hogyan alakul lakóhelyén ezek aránya, vagyis nem konkrét adatokat kérdeztem, hanem arra voltam kíváncsi, hogy a válaszadó milyen attitűddel viszonyul saját, illetve közössége helyzetéhez. Amint ugyanis erre a magyarországi válaszok rá is mutatnak, a tényszerű népszámlálási adatok és a dominanciaviszonyok mentális leképeződései nem feltétlenül esnek egybe. A következőkben a kutatás egy a református felekezeti identitás szempontjából kiemelkedő jelentőségű téma, a bibliaolvasás terén kapott eredményeket ismertetem röviden. A téma nem csak a szorosan vett vallási/teológiai szempontok miatt fontos, hiszen a Biblia a szocializáció eszköze, gondolkodási struktúrákat közvetít, viselkedési mintákat ad, követendő attitűdöket mutat fel, vagyis felkészültségeket tesz elérhetővé! A problémával kapcsolatos kérdések közül itt csupán egyel foglalkozom részletesebben. A reformáció egyik legfontosabb programja a széles körű, anyanyelvű bibliatanulmányozás fontosságának hangsúlyozása volt. A trianoni békeszerződés után a Református Egyház egymástól elszakított részei nagyon különböző körülmények között éltek. Míg az „elcsatolt területeken” a magyar anyanyelvű bibliaolvasást úgy is, mint a magyar nemzeti kultúra fenntartásának intézményét és úgy is, mint a vallásgyakorlat kiemelkedő fontosságú összetevőjét a mindenkori hatalmak igyekezték korlátozni 17 Gereben Ferenc - Tomka Miklós: Vallásosság és nemzettudat, Vizsgálódások Erdélyben, Budapest, JTMR Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet, 2000; Tomka Miklós: A legvallásosabb ország? Vallásosság Szatmárban, Erélyben, Romániában, Budapest - Piliscsaba, PPKE ВТК Szociológiai Intézete -TIMP Kft., 2005. 74 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-1
