Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - IDŐVONAL - Bolvári-Takács Gábor: Kovács I. Gábor: Sárospatak erőterében. A tiszáninneni származású református egyetemi tanárok életrajzi adattára és életútleírása
SZEMLE Kovács I. Gábor (szerk.): Sárospatak erőterében. A tiszáninneni származású református egyetemi tanárok életrajzi adattára és életútleírása. Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848-1944, III. kötet, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2016. 356 oldal Az ELTE Történeti Szociológia Tanszékének gondozásában 2012-ben újraindult a Történeti elitkutatások - Historical Elite Research sorozat, amelynek első hét darabja 1990—1993 között látott napvilágot. A legutóbb megjelent 8., 9. és 10. kötetek a polgári korszak magyarországi egyetemi tanárainak archontológiai és prozopográfiai adatbázisa eddig sajtó alá rendezett biográfiáit tartalmazzák. Az 1848. április 11. és 1944. október 15. között működött 1044 egyetemi tanár életrajzi adattárának és életútleírásának grandiózus feladatát vállaló programvezető, Kovács I. Gábor azt a célt tűzte ki maga elé, hogy soha nem látott részletességgel világítja át a professzori pályaképeket. A Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848—1944 sorozat eddig megjelent három kötetét alapvetően ő írta és szerkesztette (Kiss Zsuzsanna és Takács Árpád közreműködésével). Az első: Diszkrimináció — emancipáció — asszimiláció — diszkrimináció. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok (2012, 176 о.); a második: Hit — tudomány — közélet. A Debreceni Tudományegyetem Református Hit- tudományi Kara (1914—1950) professzorainak életrajzi adattára és életútleírása (2014, 222 o.); a harmadik: Sárospatak erőterében. A tiszáninneni származású református egyetemi tanárok életrajzi adattára és életútleírása (2016, 356 o.). Az első kötet címére egyesek talán felkapták a fejüket, de a meglepőnek tűnő csoportosítás kizárólag a felekezeti hovatartozásra mint rendező elvre utal. A professzorok társadalmi helyzetét és a korabeli oktatásigazgatás vallási meghatározottságát tekintve ez feltétlenül indokolt. A szigorú iskolafenntartói szabályok idézték elő például a tanárok gyakori felekezetváltásait. Csak példaként említünk két akadémikust (akik egyébként nem lettek kinevezett egyetemi tanárok): az izraelita Ballagi Mór előbb evangélikus, majd református hitre tért át, s lett a budapesti református teológia egyik alapító és vezető tanára, Horváth Cyrill pedig cisztercita rendtagból vált reformátussá, hogy aztán nyugdíjazásakor rekatolizáljon. Nem véletlen, hogy a kultusztárca hivatalos nevében a vallásügy megelőzte a közoktatásügyet. Az első kötet markánsan lehatárolható személyi köre 67 professzorra terjed ki. Ide tartoznak a születésüknél fogva izraelita vallásúak, köztük azok is, akik később más felekezetre vagy felekezeten kívüli státuszba tértek át, illetve akik a szülők korábbi áttérése miatt eleve más vallásba születtek. A második kötet jól lehatárolható (s az 1944-es időhatárt indokoltan meghaladó) tanintézeti keretét a Debreceni Egyetem megnyitásának 2014-ben ünnepelt centenáriuma határozta meg: a könyv az évfordulót figyelembe véve jelent meg, 20 professzort — köztük egy 1947-ben kinevezettet 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 163
