Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Károly Zsolt: Az örökség és az örökösök
Az örökség és az örökösök aktusok végbemennek,6 s amelynek ismerete szükséges ahhoz, hogy megértsük az ott vagy abban megtörténő eseményt. A színtereket azok a felkészültségek - tudások, attitűdök stb. — hozzák létre, melyeket az adott probléma megoldásában részt vevő ágensek ebben a környezetben egymással közösen és kölcsönösen elérhetővé tesznek. Ez a közös és kölcsönös elérhetővé tétel — lényegében maga a kommunikáció — pedig az a folyamat, melynek során az ágensek sajátvilága (részben) összerendeződik más ágensek sajátvilágával. „A tér befogadja az eseményt, helyet ad neki - ami pedig befogad, helyt ad eseményeknek, térként kezd »viselkedni«”.7 A színtér lehetőséget kínál bizonyos események, tevékenységek, aktivitások megtörténéséhez, létrejöttéhez. így értelmezhető ebben az összerendeződésben az örökség is egyrészt olyan fogalmi térként, melyet az ágensek maguk alakítanak ki, és amely kereteket és kapaszkodókat jelent számukra problémamegoldásuk során,8 másrészt olyan diskurzusként, amely azt is lehetővé vagy szükségessé teszi, hogy az adott örökségnarratíva más narratívákhoz, diskurzusokhoz kapcsolódjon. Az összerendeződés kommunikatív folyamatában létrehozott örökségkoncepció egyrészt azon ágensek számára, melyek részt vettek a folyamatban, a továbbiakban felkészültségként szolgál a releváns problémáik felismerésében és megoldásában, másrészt - ezzel összefüggésben — sajátos jelentésközösséget is létrehoz közöttük, hiszen legalábbis az adott probléma összefüggésében az örökség számukra többé-kevésbé azonos jelentéssel bír. A felkészültség fogalmáról kommunikációelméleti összefüggésben többnyire tudásként vagy a tudás analógiája szerint szoktunk beszélni, ugyanakkor nem csupán jártasságokat és egy ismerethalmazt érthetünk rajta.9 A felkészültségek összetettebbek: „részben tudásokból, részben hiedelmekből állnak, valamint különféle attitűdökből, például érzelmekből, szándékokból és így tovább”.10 A felkészültségek meghatározzák az ágens cselekvő-, problémafelismerő és -megoldó képességeit. Az ágens ugyanis csak akkor képes felismerni és megoldani egy problémát, ha megvannak az ahhoz szükséges felkészültségei. így bizonyos felkészültségek nyilvános és kölcsönös elérhetőségének hiánya vagy korlátozása értelemszerűen felismerhetetlenné vagy megoldhatatlanná tesz bizonyos problémákat adott ágensek 6 HorAnyi Özséb - Szilczl Dóra: Az egyház(ak)ról, in Buda Béla - SArközy Erika (szerk.): Közéleti kommunikáció, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2001,83. 7 Domschitz Mátyás - Hamp Gábor: A kommunikáció színtereiről, in HorAnyi Özséb (szerk.): A kommunikáció mintparticipáció, Budapest, AKTI - Typotex Kiadó, 2007,102. 8 Itt fontos megjegyezni, hogy az örökség egy konkrét probiémafelismerés, illetve -megoldás színterétől vagy konkrét diskurzusától függetlenül is egy sajátos fogalmi teret jelez, melynek részét képezi például az örökség szakirodalma. Egy konkrét esetben azonban a konkrét probléma és a színteret létrehozó konkrét ágensek összefüggésében jön létre egy olyan konkrét fogalmi tér, mely részben független lehet mindattól, amit általában az örökség fogalmával kapcsolatosan gondolunk. 9 Pete Krisztián: Felkészültség, in HorAnyi Özséb (főszerk.): Kommunikácótudományi Nyitott Enciklopédia URL: http://ktnye.communicatio.hu/index.php?title=Felk%C3%A9sz%C3%BCIt- s%C3%A9g Utolsó letöltés: 2017. május 9. 10 HorAnyi Özséb: A kommunikáció mint állapot, URL: http://www.ozseb.horanyi.hu/kozelet/ tanulmanyok/a_kommunikacio_mint_allapot_150607.htm Utolsó letöltés: 2017. május 9. 2017-1 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 69
