Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK PATAKRÓL - Csorba Dávid: A kálvinista Collegiumok régimódi oktatási modellje, avagy a kooperatív tanulás előképe
Csorba Dávid A szakirodalom anyagához tartoztak a német (David Pareus, Andreas Bucholzer), a németalföldi (Wilhelm Momma) és az angol kegyességi írók (William Perkins) munkái egyaránt. A leginkább forgatott Jacob Alting-féle hatalmas héber grammatikából vizsgáztak is. A szóbeli megmérettetés hasonlított az egyetemi disputációk rendszeréhez: a megtanulandó szakaszt több részre osztották, majd abból kérdés-felelet, illetve vita formájában abszolváltak. Nyolcfős tanulócsoportok (collatiók) együtt készültek a collaborator (vezető) irányításával, majd együtt tették le egy napon a vizsgát. Ember Pál 1679. december 9-én és 1680. május 24-én kollokvált héber nyelvtanból. Társai voltak első ízben Komáromi Csipkés (II.) György, Kondorosi János, Pataki István és Vas János, másodszor Vecsei M. István, Pathai Cs. István, Laskói István és Komáromi Ötvös János, mindkétszer pedig Czeglédi Oláh István, Szoboszlai András és Filepszállási Gergely.16 A Szilágyi Tönkő óráinak jegyzeteit tartalmazó részben található a professzor tanárajánlása a külföldi stúdiumokra készülő diákoknak: Christopher Wittich (Leiden), Frans Burmann (sic!) (Utrecht), Johann Witzius (Franeker).17 A németalföldi professzorok nevét és tanítási helyét rögzítő néhány sor kiemelt jelentőségű, nemcsak művelődéstörténeti szempontból, hanem mivel Ember Pál életútját, műveinek olvasmányanyagát elég jól ismerjük. Leidenben az ortodox egyháztörténész Friedrich Spanheimot és a kartéziánus filozófus Wittichet hallgatta, Franekerben Jan van der Waeyennél és a predesztinációt hangsúlyozó id. Campegius Vitringánál disputáit, mindkétszer az egyiptomi tíz csapásról.18 Peregrinációs útvonalának kijelölésében láthatólag több szempont kapott szerepet. A történelemórák jegyzetei teszik ki naplójának ötödét: egyik fő érdeklődési területének megfelelően a leideni hírneves professzort természetszerűleg felkereste. Másrészt a Szilágyi Tönkő által ajánlott egyik tanár előadásait látogatta (Wittich), illetve a jelzettek tanítványát (Vitringa tanárai Witsius, Spanheim és Wittich voltak). Utóbbiak bár filozófusként és teológusként vannak számon tartva, közös jellemzőjük leírására mégis más fogalmat kell használni. Mindketten a gyakorlati teológiát újították meg az exegézis oldaláról: Wittich a kartéziánus módszer, a modern természettudomány, Vitringa a profetikus történelemszemlélet oldaláról. Ember Pál azonban kikerült olyan professzorokat, akiknek véleményformáló szerepük volt, a korabeli németalföldi teológiai viták jellegzetes irányainak képviselőiként. Például Franciscus Burmann, utrechti egyháztörténészt, aki Coccejus leghűségesebb fegyvertársa volt. Fő műve a Synopsis theologiae (1671), amely nagy vitát váltott ki a korban: a már elcsendesült voetianus-coccejánus szembenállást élesztette fel. Jan Witsius képviselte az ellenoldalt. Voetius, Hoornbeek, Maresius tanítványaként Utrecht és Leiden egyetemén volt professzor, és a De oeconomia foederum Dei (1677) című műve a vitatkozók közti szintézisre törekedett. Ember Pál az egyéb müveiben igen gyakran támaszkodott a fentiek véleményére (a hét legtöbbet citált szerző között szerepelnek). 16 Uo., 46,69. 17 Debreceni Ember: Wade mecum, 36. 18 RMK III, 3389, 3391,3403. 112 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
