Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kodácsy Tamás: A protestáns örökösítés teológia öröksége
Kodácsy Tamás kapcsolatával egyesítene minket, még akkor sem, ha történetesen a magyar református egyházban szervezeti okokból van püspöki tiszt. Visszatérünk eredeti kérdésünkhöz: ha nem a püspöki folytonosság, akkor van-e olyan más látható kötelék, amely összekapcsol minket elődeinkkel, egészen az apostoli korig? Igen, van, méghozzá a Limai Dokumentum VI. pontja52 meg is nevezi az apostoli hagyomány átadásának ezen elemeit: a tanítás folytonossága a Szentlélek segítségül hívásával és a kézrátétellel. A kézrátétel mint a szolgálatra és tanításra való felhatalmazás bibliai motívuma53 teljesen elfogadott Kálvinnál is, szinte sákramentumként54 beszél róla, amit így a folytonosság konkrét jeleként érthetünk. Természetesen — ahogyan minden sákramentumnál — itt is van egy jelzett dolog, ami visszanyúlik a bibliai korba. Mind a keresztségben, mind az úrvacsorában Krisztus halála és feltámadása a szent titok, amelyre mutat a sákramentumi jel. A kézrátétel ószövetségi előképében szintén megjelenik mind a bűnbánat és halál, mind az áldás és élet. Egyrészt a kézrátétel legelső gyakorlása a bűnbánat volt, ahogyan az áldozat bemutatásakor a főpap megvallotta Izrael minden vétkét, és két kezével rárakta a bűnöket „az élő bak fejére”.55 Másrészt gyógyítás és áldás is,56 ami által Isten könyörületét mutatja meg a betegeken és nélkülözőkön. Így a kézrátételben megmutatkozik az egyszerre kegyelmes és igazságos Isten, ahogyan a másik két sákramentumban, és ugyanúgy megjelenik a beavatás,57 valamint a tanítás is. Mindezeken túl, lehet-e a sákramentumnak e világhoz alkalmazkodó, cselekvést kifejező, kézzelfoghatóbb jele, mint a kézrátétel? A lelkészszentelés kézrátételében nemcsak egy megszokott aktusnak lehetünk a tanúi, hanem ez jele annak, hogy amit tanultak és felismertek az elődök Isten kincseiből, azt átadták az utódoknak, s amiben örült és szenvedett az ősök közössége, abban részesül az egyház következő nemzedéke is. Ebben az egzisztenciális beavatásban akaratlanul is egy iskolába kerülünk, ahol egy teológiai gondolkodás képviselői leszünk, mert tanultunk attól, aki tanult valakitől, az evangélium átadása sora szerint egészen Jézusig. Ez egy olyan szellemi kötelék, amely sok esetben szellemileg konkrétabb kötődés, mint egy fizikailag rekonstruált hagyományozódó vonal. A lelkészszentelési kézrá- tételeket, mint az iskolák lenyomatait vissza tudjuk-e vezetni a reformáció koráig, és azon is túl? Részesei leszünk annak az örökölt adottságnak is, amelyre sokszor büszkék vagyunk, vagy éppen szégyellünk, de miénk az osztályrész. Ahogyan Augusz- tinusz örököseinek valljuk magunkat mint protestánsok, ezzel ugyanúgy örökösei vagyunk a keresztes hadjáratoknak vagy az invesztitúraharcnak. 52 Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházalkotmány Bizottsága, Keresztség, úrvacsora, egyházi szolgálat (Limai dokumentum), http://oikoumene.net/eng.global/eng.Iima82/eng.lima.4.6/ index.html Letöltés ideje: 2017.05.15. 53 ApCsel 13,3; Him 4,14; 5,22; 2Tim 1,6 54 Inst. 3.4.13; 4.14.20; 55 3Móz 16,21 kk 56 3Móz 9,22; Mk 8,23kk; Lk 4,40; Lk 13,13; ApCsel 28,8. 57 4Móz 27,33 64 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017 - 1
