Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kodácsy Tamás: A protestáns örökösítés teológia öröksége
Л protestáns örökösítés teológiai öröksége Az iskola mint hagyományhordozó Ezzel jutottunk el ahhoz a kritikus kérdéshez, hogy ha protestáns felfogás szerint ma is van szóbeli hagyomány, amely a Szentírás magyarázatának módszertana és medre, akkor ez miben nyilvánul meg? Az apostoli hagyomány római katolikus szempontból a reformáció egyházaiban radikálisan megszakadt, mind formájában, mind tartalmában.47 48 E hagyomány visz- szaállítása vagy áthidalása komoly fejtörést okoz az ökumené iránt elkötelezett teológusoknak, mind katolikus, mind protestáns oldalon. A római katolikus teológiában a hagyomány vonatkozásában három fontos elemet különböztetnek meg, amelyek meg is határozzák a hagyományozás leírását: maga a hagyomány (traditum), a hagyomány átadása és átvétele (actus tradendi et recipiendi), és a hagyományozok (traden- tes).4s Ebben a legkritikusabb pont a hagyományozok, akik a római katolikus felfogás szerint az apostolok utódai, a püspökök mint a „hagyomány különleges átörökítői”.49 Ezáltal az apostoli hagyomány püspökökön keresztüli folytonosságáról beszélhetünk, az apostolica successio episcopalistól. Az apostoli hagyomány (püspöki) folytonosságának katolikus felismerése az anglikán és metodista egyházban jelentős,50 hiszen így, ha korlátozott mértékben is, vannak olyan protestáns egyházak, amelyek római katolikus szemüvegen keresztül is megőrizték ezt a folytonosságot. Ebből kiindulva Wolfhart Pannenberg közvetve érvel az evangélikus apostoli folytonosság mellett is, hiszen a Porvoo-i Nyilatkozatban (1992) a skandináv és balti evangélikus egyházak és az anglikán egyház kölcsönösen felismerik az apostoli egységet és folytonosságot.51 Pannenberg szerint a közös úrvacsora akadálya lényegében az, hogy a protestáns lelkészek felszentelése elégtelen a római katolikus szempontból (defectus ordinis), így ennek közvetett feloldása elvezethet az úrvacsorái közösséghez. Ez a felfogás az, amely lehetővé teszi a katolikus és evangélikus közeledést, ahogyan ez 2016-ban is megnyilvánult a lundi közös nyilatkozatban. Kérdés, hogy azok a protestáns, kálvini-presbiteri gyökerű egyházak, amelyek a püspöki apostoli utódlást nem vallják, milyen módon kapcsolódhatnak ehhez? A katolikus William Thompson -Uberuaga tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyháztörténelemben voltak olyan idők, amikor az egyház egységét rendkívüli módon őrizte meg a Szentlélek, és fel is teszi a kérdést, hogy vajon a római katolikus egyház kész-e a reformáció áthidalhatatlan törését a Szentlélek rendkívüli munkájával megőrizni? Erre a kérdésre elsősorban a római katolikus egyháznak kell válaszolni. Nekünk viszont nem szabad lemondani a folytonosság kérdéséről, amelyben nem biztos, hogy azt az irányt kell követnünk, amely a püspöki vonal közvetett 47 Thompson-Uberuaga, William: Continuity Amidst Disruption, The Spirit and Apostolic Succession At The Reformation, Horizons, 29/2, 2002, 290-298, 290. 48 Pottmeyer, Hermann: Bevezetés a hagyomány fundamentális teológiájába, Sapientiana, 5 (2012/2) 70-81,75. 49 Uo.,74. 50 Thompson-Uberuaga: i. m., 294. 51 Pannenberg, Wolfhart: Ecumenical Tasks in Relationship to the Roman Catholic Church, Pro Ecclesia, 5/2, 2006,161-171. 2017 - 1 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 63
