Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kodácsy Tamás: A protestáns örökösítés teológia öröksége

A protestáns örökösités teológiai öröksége van Oort tanulmányában remekül összefoglalt.22 Ennek alapján nyilvánvalóan Au- gusztinuszra támaszkodott leginkább: az 1559-es Institutióban a közel 800 összes explicit patrisztikus hivatkozásból hozzávetőleg a fele tőle származik, különösen a szabad akarat kérdésében, illetve a szótérológiában. Többek között Cipriánuszra az egyháztanában, Tertulliánuszra a szabad akaratról szóló vitáiban, Iréneuszra és Ale­xandriai Kürilloszra krisztológiájában, Hilláriuszra szentháromságtanában hivatko­zott sokszor. A 6. századnál későbbi atyákról nincs mindig jó véleménnyel, kivéve Nagy Gergelyt és Bernárdot, az előbbit a helyes egyházszervezeti felfogása miatt be­csüli, utóbbit az Igéhez való hűségéért az egyház romló állapotában. Korai éveiben elsősorban a sztenderdnek számító római szöveggyűjteményeket használta (Sententae, Decretum Gratiani), de később egyre bővült patrisztikus könyvtára, és sokkal széle­sebb szöveganyagból merített. Ahogyan Augusztinusz a legidézettebb egyházatya az Institutió'ban, úgy az anti- ókhiai Aranyszájú Szent Jánost tartotta Kálvin a legjobb egzegétának és homilétának, ő foglalta el az első helyet a kommentárok hivatkozásaiban.23 Mert bár Augusztinusz „vitathatatlanul mindenki felett áll a hittan dolgában. Mindenekelőtt vallásos ige­magyarázó, de módfelett bonyolult. Ezért aztán kevésbé megbízható és időtálló.”24 Érveket is hoz Aranyszájú mellett abban a latin Előszóban, amelyet a jeles egyházatya homíliáinak tervezett francia kiadásához írt. Hanula Gergely összefoglalta azokat a legfontosabb pontokat, amelyekben Kálvin méltatta Aranyszájú Szent Jánost, és amelyben ugyanakkor el is határolódott tőle.25 Azért tudott hozzá társulni az írás­magyarázatban, mert törekedett az egyszerűségre és alkalmazhatóságra, homíliái ha hosszúak is voltak, de igyekezett érthetően fogalmazni. Csakúgy, mint Kálvin, aki a rövidséget és egyszerűséget nagyra becsülte, mintegy az accomodatio (alkalmazkodás) megvalósulásaként. „A magyarázó legfőbb erénye az áttekinthető rövidség”,26 val­lotta saját kommentárjában, ahol mindig az egyszerű istenkereső „olvasót” tartotta szem előtt, mintegy megelőlegezve a ma népszerű olvasóközpontú hermeneutikát, ahol az olvasó maga is fontos szereplője a szöveg életre keltésének.27 Kálvin mindig tartózkodott az allegóriáktól, a spekulációtól, misztikától, ezért is tartott távolságot a kappadókiai atyáktól,28 Origenésztől és az alexandriai iskolától.29 Ám az antiókhi- ai iskola — élén Aranyszájú Szent Jánossal — éppen az allegóriamentességével került közel Kálvinhoz, és bár ott is egy sajátos rendszer alakult ki az írásmagyarázatban, amelyben a szöveg mélyebb, lelki rétegét a teória (betekintés) segítségével érthették meg, de mindig szem előtt tartották a szöveg elsődleges értelmét és annak történeti­22 Van Oort, Johannes: in: Backus, Irena (ed): i. m., 661-700. 23 Uo., 691. 24 Joannis Calvini Opera quae supersunt omnia, i. m., 834. (A hivatkozott részt fordította: Pécsük Ottó.) 25 Hanula Gergely: Kálvin mint Aranyszájú Szent János tanítványa, DRHE Kézirat, 2004. Az Elő­szót (loannis Calvini Prefatio in Chrysostomi Homilias) Pécsük Ottó fordította. 26 Kalvín: i. m., XIII. 27 Szűcs: i. m„ 98. 28 Van Oort, Johannes: i. m., 691. 29 Uo., 688. 2017-1 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom