Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kodácsy Tamás: A protestáns örökösítés teológia öröksége

Kodácsy Tamás

ségét. Nem mondták el másképp a szöveget (allégorein), egy másik rejtett értelemmel, hanem elsődlegesen arról beszéltek, ahol és ahogyan le voltak írva az események a maguk történeti kontextusában. Ahogyan Diodórosz fogalmaz: „Nem tiltjuk a magasabb értelmezést és a theóriát, mert a történeti elbeszélés sem zárja ezt ki, sőt éppen ellenkezőleg, ez az alapja a magasabb szintű betekintésnek. [...] Nekünk azonban vigyáznunk kell arra, hogy a theória ne távolodjon el történeti alapjától, hogy az eredmény nehogy allegória legyen theória helyett.”30 Ezt a szöveghez és annak történetiségéhez kötődő hűséget méltányolta Kálvin: ,Aranyszájú után nem akadt senki, aki nála közelebb jutott volna a Szentírás őszinteségéhez.”31

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a reformátorok az egyházatyák hagyományát elismerték és válogatva használták, de ez mindig alárendelt tekintélyű volt a Szentíráshoz képest, a vitákban alkalmazták őket, mind érvelésben, mind cáfolatban. A Második Helvét Hitvallás jól jellemzi a helyzetet:

,A görög és latin egyházatyák magyarázatait nem vetjük meg, és a szent dolgokról szóló vitairataikat és értekezéseiket nem utasítjuk vissza, ha azok megegyeznek a Szentírással. Ám illő tisztelettel elfordulunk tőlük, amikor észrevesszük, hogy az írásoktól idegen vagy azokkal ellentétes dolgokat tanítanak. Ügy gondoljuk, hogy ebben a dologban részünkről semmi sérelem nem éri őket, hiszen mindnyájan egyhangúlag azt akarják, hogy írásaikat ne tekintsük a Szentírással egyenlőnek, sőt felszólítanak, hogy vizsgáljuk meg: egyeznek-e azzal vagy sem, és meghagyják, hogy az egyezőket fogadjuk el, az eltérőktől pedig forduljunk el.”32

Apostoli hagyomány

Ugyanakkor a hitvallás sokkal negatívabb az úgynevezett emberi hagyományokat illetően:

„Hasonlóképpen elutasítjuk az emberi hagyományokat, amelyeket ugyan tetszetős jogcímekkel ékesítettek fel, mintha isteni és apostoli eredetük volna, s amelyeket az apostolok élőszóval, az apostoli férfiak pedig mintegy kézről kézre, az egymást követő püspökök útján adtak volna át az egyháznak — viszont a Szentírással összehasonlítva, attól eltérnek, és éppen eltérésükkel teszik nyilvánvalóvá, hogy mennyire nem apostoli hagyományok. Amint ugyanis az apostolok nem tanítottak egymástól eltérő dolgokat, ugyanúgy az apostoli atyák sem hirdettek az apostolokkal ellenkezőket. Egyenesen istentelenség volna azt állítani, hogy az apostolok élőszóban saját írásaikkal ellenkező dolgokat tanítottak.”33

30 Kelly, John, N. D.: Early Christian Doctrines, New York, Harper & Row, 1960,76-77.

31 JoannisCalviniOpera quaesupersunt omnia, i. m., 835. (A hivatkozott részt fordította: Pécsük Ottó.)

32 BuLUNGER, Henrik: Második Helvét Hitvallás, fordította Buzogány Dezső, Kolozsvár, 2010, II.2.

33 Uo„ II.5.

58 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017 - 1