Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kodácsy Tamás: A protestáns örökösítés teológia öröksége
TANULMÁNYOK Kodácsy Tamás A PROTESTÁNS ÖRÖKÖSÍTÉS TEOLÓGIAI ÖRÖKSÉGE „Az örökség bibliai gondolata arra emlékeztet bennünket, hogy Isten az embert nem hagyja öntörvényű, elszigetelt és önelégült létben. A történelem nagy folyamában az emberi élet olyan osztályrész, amelyben közösen kell élnünk az Istentől kapott ajándékokkal és felelősségünkkel.”1 Ez az osztályrész az ószövetségi felfogás szerint kezdetben kinek-kinek az ígéret földjének egy kisorsolt darabja,2 termőföldekkel, településeken élő emberekkel, égalatti életutakkal és történetekkel. A sorsolás ténye arra emlékeztet bennünket, hogy az örökség befolyásolhatatlan, és nem attól függ, hogy mi mire törekszünk most, vagy mit cselekszünk majd. Kérdés, hogy tudunk-e az örökségről kórusban együtt énekelni azzal a lévitával, akinek őse nem szerzett nagy érdemet, nem kapott zsíros földeket, sőt törzse szétszóródott?3 Mégis így magasztalja az Urat: „Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.”4 A reformáció ötszázadik évfordulóján ismételten feltesszük azt a kérdést, hogy mint protestánsok mit örököltünk a reformációtól. Mi az a kiszabott osztályrész, amelyet közösen kaptunk? Milyen ajándékok részesei vagyunk, és milyen felelősségünk van? Tetszik-e ez nekünk? Hogyan jelennek meg ma azok a pozitív teológiai felismerések, amelyet a reformátorok hirdettek? Erre a kérdésre összefoglaló választ adhatunk a markáns Sola-íorm uIákban, amelyekből több más protestáns tétel is levezethető. Ugyanakkor a protestáns örökség tartalmának megfogalmazása mellett legalább annyira releváns az, hogy milyen formában történik az öröklődés, a zsoltárosra utalva: a kórusban való éneklés. 1 Eichler, Johannes: Inheritance, Lot, Portion, in Brown, Colin (ed.): The New International Dictionary of New Testament Theology, The Paternoster Press, 1986, Vol 2., 295 2 Józs 13-19 3 1 Móz 49,5-7 4 Zsolti 6,6 2016 - 4 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 51
