Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalay László: Tizenhárom év szolgálat Telkibányán, lelkipásztori olvasatban

Szalay László Pál

goztatta a diákoknak, hogy a lelkészek, az egyház eddig rosszul végezték dolgukat, mert nem hitvalló módon szolgáltak. De majd most, de majd ti...

Az előzmények soha nem elhanyagolhatóak, a lelkészek, az elődök elkötelezettsége, odaszánása, magvető munkája. Indítékaik, motivációjuk ugyanígy. Elhívásuk, tehetségük, látásuk, körülményeik és lehetőségeik szerint végezték a rájuk bízott feladatot. Lehet rá reménységünk, hogy Isten az ő Lelke által a szálakat összefésüli, a gubancokat, ha nem is fájdalommentesen, de kibontja. „Áldjad Ót, mert az Úr mindent oly szépen intézett!/ Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett./ Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: /Áldását mindenben érzed. ” (264. dics. 2. v.)

hí írás indítéka egyfelől a fentiekben érzékeltetett szemlélet. Szükséges az előzmények ismerete az alapok, a folytonosság, a következetesség miatt, folytonosság a szokásokban (például egyházfiság mint a presbiterség előszobája), folytonosság a liturgiában (például: Drága advent köszöntünk éneklése a karácsony előtti négy vasárnapon), folytonosság az alkalmakban (például: Keresztyén könyvvásár), folytonosság a rendeletekben (például retorziók az egyházfenntartói járulékot nem fizetőkkel szemben).

Másrészt 2017. február 6-án lehetőségem volt a Sárospataki Református Teológiai Akadémia hétfő esti áhítatán szolgálni, majd ezt követően a gyülekezet életéről beszámolni. Nem egy retusált képpel kívántam hipnotizálni a jövő lelkésznemzedékét. Olyan látleletet szerettem volna nyújtani, ami segíti a tiszteletes ifjúságot a tájékozódásban. Ezért azt a prezentációt használtam alapnak, ami évértékelés gyanánt a telkibányai presbitérium előtt is levetítésre került. Ennek a beszámolónak a tartalmát továbbadásra, megörökítésre méltónak ítélte meg dr. Csorba Dávid főiskolai docens, és ezért vetem papírra töredékes, tökéletlen meglátásaim egy korszak állomásairól. Nem a tetszeni vágyás, nem a magamutogatás, nem a jobban tudás fensőbbsége, nem a tanítani akarás mozgatja pennám. A megtörtént események ezek nélkül a szavak nélkül is állnak az idő tengerén. Nem „papológia”3 ez, amely magyarázatot nyújtana az ismeretek hiányára, a kihagyott lehetőségekre, az önfejűségre, a félreértésekre, a rossz kommunikációra, a hatástalan prédikációkra és imádságokra, a döcögős vezetésre.

Az én indíttatásom a cezúra meghúzása a jelenben. Akármennyi is volt eddig, bármennyi is lesz még kiszabva, adjunk vezérfonalat e vadregényes tájékra érkezők kezébe. A telkibányai reformátusság több száz évig tényező volt az indentitás és a hit megőrzése szempontjából. Vajon a jövőben lesz-e olyan, amit így neveznek majd, hogy „bányi”4 reformátusság? Fixa ideám, hogy minden helynek a hit szempontjából sajátos arculata van. Nagy segítség a számunkra Martoni Molnár Sándor, Sárospatakon végzett lelkipásztor tanulmánya, amely a helyi kegyességet feltérképezi. Amit ő rögzített, az az utolsó pillanatot érte tetten. Még én is találkozhattam azokkal az

3 Az apológia: a hitvédelem szó elkorcsosított változata. Önkényes szóalkotás, ami a lelkipásztori védőbeszédet hivatott jelenteni.

4 A„telkibányai"szó a helyes írás és kiejtési mód. A településen élő emberek előszeretettel hívják magukat „bányi”-nak.

118 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-3