Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalay László: Tizenhárom év szolgálat Telkibányán, lelkipásztori olvasatban

Tizenhárom ем szolgálat Telkibányán, lelkipásztori olvasatban adatközlőkkel, akik hiteles tanúi voltak ennek az elhalkuló hozsannának (például saját halotti toros énekrepertoár, a lelkész imádságát visszhangzó hívek). Milyen korszak dokumentációja lenne ez? Ezután következik a felvirágzás, vagy az aranykort éljük, csak épp észre se vesszük? Szerintem a régi hitek megfogyatkozá­sának és az új kegyességi gyakorlatok kialakulásának átmeneti időszakában vagyunk. Jellemző a közösségre az útkeresés. Vajon egy új elemet meddig kell gyakorolni, hogy a lelkek mélyébe ivódjon? Az ideiglenest nem szeretik az emberek. A telkibányai gyülekezet, amikor három egymáskövető lelkész csupán 15 évnyi időt töltött ki náluk, keserűen teherautó-vásár­lást fontolgattak a költöztetéshez. Mintha nem lenne egyértelmű a Szentírás tanítása: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendöt keressük. ” (Zsid 13,14) Amikor az ember a városban, az országban jól érzi magát, nem találja szükségesnek a változtatást. Ha nincs kényszerítő erő, a langyosság eluralkodik. A kényelem, a biztonság, a kiszámíthatóság könnyen lehet az elerőtlenedés előszobája. A keresztyén államvallás olyan viszonyokat teremtett, amiket állandósítani szerettek volna a hívek. A Miatyánkban előfordult, hogy nem imádkozták a „jöjjön el a te országod"-^, he­lyette „jöjjön el a te Lelked”-tt mondtak. A hívek könyörögtek a császárért, a jólétért, a békéért és ráadásként a vég elodázásért.5 Szolgálatunk, gyülekezeti életünk, közösségi átalakulásunk nem egyszerűen egy jobb állapotra való törekvést kell jelentsen, hanem a legkívánatosabbat, Isten országá­nak a beköszöntét. Ha valami átalakul, ha bármi reformra szorul, ennek alárendelve történjen. Legyen ez az elmúlt 13 esztendőnek is az ítélőbírája. Minden kezdet nehéz, hát még a folytatás Esküvőnk napján — július 17-én - kaptuk a hírt, hogy a telkibányai gyülekezetben üresedés van. Nyár végén bemutatkozó szolgálatra érkeztünk a településre. 2004. au­gusztus 31-ével beköltözünk a parókiára. Minden külső körülmény abba az irányba mutatott, hogy rövid ideig leszünk a vendégei a Hegyi út 2. szám alatt álló hosszú tornácos, apró ablakos, hegyekre kacsintó papiaknak. Baksy Mária esperes asszony egy évnyi helyettesítésről beszélt, hiszen Kenderesen a gyülekezett már egy évvel ko­rábban jelezte, hogy a felszentelés után számítanak ránk. Lelkészházaspárként kerültünk ki Telkibányára, ami egy lelkészi státusszal ren­delkező gyülekezet. Hivatásunkhoz, végzettségünkhöz plusz feladatot, megélhetést biztosító egyéb szolgálati lehetőséget nem kaptunk. Ez nem változott akkor sem, amikor feleségem után engem is 2005-ben felszenteltek, és kitüntetéssel fejezhettem be a Sárospataki Református Teológiai Akadémiát. A korábbi időszakban Telkibányá­nak voltak filiái, de ezek új lelkészi állások kialakítása miatt fokozatosan leolvadtak. Új körzetek születtek, miközben Telkibánya, valamivel több, mint 200 egyházfenn­tartóval, az Abaúji Egyházmegye keleti végén magára maradt. A mindennapos meg­élhetésünkről, a vidéki zártságban elengedhetetlen személygépkocsiról magunknak 5 Taubes, Jacob: Nyugati eszkatológia, Fordította Mártonffy Marcell és Miklós Tamás, Budapest, Atlantisz, 2004,107. 2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 119

Next

/
Oldalképek
Tartalom