Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodorné Nagy Sarolta: Kijelentés és pedagógia - Imre Lajos igepedagógiájának néhány sarkalatos tétele
Fodor né Nagy Sarolta A módszer A cél meghatározza a módszert. A módszer nem más, mint a nevelés céljának megvalósulása. A cél hiányosságai a módszerben tükröződnek: a nevelés nem éri el célját. Azonban a világosan kitűzött célok elbírják még a módszertani tökéletlenségeket is, nem fullad kudarcba a nevelői szándék. A nevelési rendszer jó kidolgozottságát mindig a cél dönti el, a módszer csak a célból következik.31 Kora módszertani nehézségeiben a céltévesztettséget ismeri föl. Ilyen például a módszertan mindenhatóságába vetett tévhit. Ez a tévedés már Herbart rendszerével kezdődött — mutat rá Imre Lajos —, amely lassanként háttérbe szorította a nevelő egyéniségét, és a nevelés egész munkáját a formális fokok mechanikus alkalmazásává tette, mintegy gépiesítve azt. A másik nehézség és egy módszertani tévedés a pszichologizmus, amely fiziológiai reakciók szűk körére akarta korlátozni a nevelést. Az intellektualizmus pedig a nevelést a tanítás körére szorította. Újabb nehézséget jelentett, hogy a nevelés munkája egyéni kezdeményezések és próbálkozások prédájává lett. Az egyéni találmányok száma a nevelés módszere kérdéseiben annyira felszaporodott, hogy mindenkinek volt már egy önálló módszere. Ezek az egyéni módszerek, melyek tulajdonképpen nem is módszerek, óriási változatosságban jelennek meg a külföldi szakirodalomban, de a baj az, hogy ezek apró jelentéktelen könnyítések, melyek mellett a nevelés nagy, igazi munkája háttérbe szorul. Végül összezavarták a módszert a technikával.32 Ezek ellenében Imre Lajos a nevelés módszerének három ágát határozza meg: példaadás, tanítás, gyakorlás,33 Ezeket a nevelés minden szférájában lehet alkalmazni. Részletezésük meghaladja a dolgozat célkitűzését. X: A módszer segíti a jól megválasztott cél kivitelezését, de nem pótolja a cél hiányosságait. Ha létezett egyházi életünkben egy jól körvonalazható korszak és irány, amelyet ige-teológiáként jelölünk, akkor ennek mintájára Imre Lajos pedagógiáját jó szívvel nevezhetjük ige-pedagógiának. Imre Lajos elhagyott oltárok prófétája. Ekként szólal meg az idők távlatában írásain keresztül. Némely tekintetben újragondolható az, amit a maga korában megfogalmazott, de összességében ma is tanulságos, sőt érvényes. Útkereséseinkből jó visszatérni hozzá. Tiszta hang, amely rávilágít arra, hogy mit jelent a szuverén Úr szolgálata a pedagógiában. Ravatalánál így emlékeztek,34 és gyászjelentésén is ez állt: „Nagy fejedelem esett el ma Izráelben” (2Sám 3,38). 3' Imre Lajos: A modern nevelési rendszerek, i. n%, 31. 32 Uo. 31-37. 33 Imre Lajos: Általános neveléstudomány és neveléstan, i. m., 99. 34 Tőkés István: Emlékezés d. dr. Imre Lajos ny. theologiai professzor ravatala mellett, Református Szemle, LXVII. évfolyam, 1974/3,190. 66 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-3
