Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodorné Nagy Sarolta: Kijelentés és pedagógia - Imre Lajos igepedagógiájának néhány sarkalatos tétele
Kijelentés és pedagógia. Imre Lajos igepedagógiájának néhány sarkalatos tétele meg a gyermekek. A vallásos nevelés feladata nem az, hogy valami vallásos világnézetet adjon, s bizonyos érzelmeket, élményeket ébresszen fel, vallásos gyakorlatokra ráneveljen, de még csak nem is az, hogy bizonyos vallásos erkölcsre neveljen vagy vallásismeretet nyújtson Istenről és a keresztyén hitről, hanem az, hogy a gyermeket Isten elé állítsuk, szavainkon keresztül megértse, mit akar Isten vele, mit tett érte, mit követel tőle. Hozzuk tudomására, hogy Isten az életet gondolta el felőle. A vallásos nevelés Isten igéjének hirdetése a gyermek számára, amelynek nyomán Isten Szentlelke felébresztheti benne a szeretet, hit és engedelmesség készségét.28 A vallásos nevelés során a gyermeket nem emberekhez, hanem Krisztushoz kell vezetni, akinek van mondanivalója a gyermekek számára is. A vallástanítás alapja az, hogy Isten hívta, mielőtt mi hívtuk őket. Ez biztosít arról, hogy a gyermekek sorsa nem a mi kezünkben van, hanem Krisztus kezében. A hit csak felekezetiségében élhet igazán. Ezért a vallástanítás szükségszerűen kon- fesszionális, felekezethez kötött — ha személyes. Ha interkonfesszionális, akkor nem tud személyes lenni, le kell mondania arról, hogy személyes legyen.29 30 Barth nyomán Imre Lajos a dialektika teológia tételét a vallástanításban is érvényesítette. Vallotta, hogy semmi sincs, ami kapcsolópont lenne az ember és Isten között, semmi sincs, ami képessé tenné őt arra, hogy Istent megismerje. Kizárólag Isten teremthet kapcsolatot önmaga és az ige hallgatója között. Ebből vonja le Imre Lajos azt a következtetést, hogy nincs döntő jelentősége a tanuló lélektani és egyéb szaktudományos megismerésének, mert semmiféle lélektan vagy szociológia nem tudja nekünk megmutatni a gyermeket igazi mivoltában, azaz Istennel való viszonyában. így írja: „Hiába ismernénk meg a gyermek életét, testi és lelki alkatát, abból az ige hirdetésére nézve semmi következtetést nem vonhatnánk. A gyermek és ifú megismerése gondolatának nem szabad a vallástanításban döntő jelentőséget tulajdonítanunk. ’50 A tanuló megismerésére mégis szükség van, de olyan megismerésre, amely az Istennel való viszonyának meglátásán alapul, mert az az ő valóságos helyzete, amelyben Isten őt meg akarja szólítani. Szükséges továbbá ismerni azt a helyzetet, létformát, amelyben az ifjú él, amelyben az ige őt találja. Ennek megfelelően maga Imre Lajos is ír ezekről az itt felhasznált forrásokban, továbbá Katechetikájában és egyéb műveiben. E: A gyermeknek az Istennel való viszonyában rejlik a maga valóságos helyzete és igazi mivolta. A vallástanítás ebben a helyzetében szólítja meg, és mint személyesen megszólító tanítás, konfesszionális karakterű. A vallástanítás a gyermeket/ifjút Istentől adott rendeltetése felismerésére és szolgálatára akarja rávezetni. 28 Imre Lajos: A keresztyén vallástanítás, Győr, Baross-Nyomda, Uzsay és Koncz, 1943,7,8. 29 Imre Lajos: Az erkölcsi nevelés viszonya a valláshoz, Hódmezővásárhely, A Kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Pedagógiai Szemináriumaiból, 1913/4,58. 30 Imre Lajos: A keresztyén vallástanitás, i. m„ 35. 2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 65
