Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: A reformáció és a rabbinikus írásmagyarázat egy szelete

A reformáció és a rabbinikus írásmagyarázat egy szelete

használják az összefüggést a Mennyben Lakó nevetésének értelmezéséhez (Zsolt 2,4), aki így reagál azokra a népekre, melyek Őt megvetik és semmibe veszik.11

Ez figyelhető meg a Zsolt 2,7 kapcsán is. Bucer ugyanazokat a helyeket idézi, mint Kimhi: Deut 14. 32.12 Sujin Pák azt is megjegyzi ehhez a vershez,13 hogy ugyan a Gmhi által idézett lSám 16,1 pontosan úgy nem jelenik meg Bucernél, de a vers kontextusa igen, sőt a Kimhi által itt idézett 2Sám 7,14 és lSám 16,13 a Bucer által is idézett versekhez tartozik.

A Zsolt 2,12 esetében is hasonló a helyzet. Amikor Bucer idézi a gonoszok pusztulásával kapcsolatban a Zsolt 1,6-ot, mint Kimhi,14 akkor valószínűleg jobban érthette az út elpusztulásának kérdését, mint a szokásos fordítások, melyekben csak az úton való pusztulásról van szó, hiszen magának az útnak a pusztulása, elvesztése erősebb kifejezés az ember úton való elpusztulásához képest: трл viattrn (Zsolt 2,12). Sujin Pák itt is felfedezi Kimhi és Bucer közös idézetét: Ézs 1,30; 2Sám 13,31.15 Ezen a helyen az említett szövegek tudatos idézete abban is megmutatkozik, hogy Kimhi idézi még a Jer 4l,5-öt is, de Bucer már nem.

Amint a 2. zsoltár magyarázata mutatja, Bucer nagy jelentőséget tulajdonít írásértelmezésében a rabbinikus forrásoknak, melyek számára üzenetet hordoznak a zsoltár történetiségére nézve, s szemmel láthatóan ugyanilyen fontos érvként veszi figyelembe Bucer e források bibliai összefüggéseit is.

Mindezt nem csupán a 2. zsoltár kapcsán jegyezhetjük meg. A 22., 45., 110., 118. és 72. zsoltárra is igaz a fenti megállapítás. Kimhi, Rashi, Ibn Ezra az első négy zsoltárt Dávid életéhez köti, az utolsót pedig Salamon uralkodásához. Bucer ugyanilyen történelmi keretben szemléli ezeket a zsoltárokat, sok részletre utalva ilyen értelemben magyarázataiban. Persze, ahol akar, el is tér ettől a rabbinikus szemlélettől, és köti a 45. zsoltárt például inkább Salamonhoz, mint Dávidhoz.16

11 „And when he says of God - Blessed be He! - He shall laugh at and deride (them), it is metaphorical, an accommodation to human language; for a man laughs at and mocks one whom he despises and esteems as nothing at all. And so:„"And Thou, Lord, shall laugh at them. Thou shall mock at all the nations"(Ps. lix. 9)..."-Kimhi: i. m., 13-14.; Bucer: Sacrorum Psalmorum libri, i. m., 27.

12 Kimhi: i. m., 15.; Bucer: Sacrorum Psalmorum libri, i. m., 29.

13 Sujin Pak: i. m., 65.

14 Kimhi: i. m., 17-18.; Bucer: Sacrorum Psalmorum libri, i. m., 36. Kimhi az adott oldalon valóban arra gondol a két zsoltár összekapcsolásával, hogy az út pusztulása, elvesztése az ember pusztulásának oka, mert az ember az út elpusztulása miatt veszik el:„And the interpretation of and ye perish in the way is as (in the verse) »and the way of the wicked shall perish« (Ps. i. 6). And behold the way perishes and they are perishing because of their way which is perishing..."

15 Sujin Pak: i. m., 65.

16 Ibn Ezra, R. A.: Commentary On The Book of Psalms, Commentary On The Second Book of Psalms: Chapter42-72, Boston, Academic Studies Press, 2009,18.; Bucer: Sacrorum Psalmorum libri, i. m„ 306.

2017-1 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 37