Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Steinbach József: Isten Igéjének hirdetése Isten beszéde

Isten Igéjének hirdetése Isten beszéde együtt képezi a választ arra, hogy mi a viszonya Isten szavának, és az emberi szónak? Miközben azt is láthatjuk, hogy a homiletika tudományának 20. századi törté­netében az egyik fajta meghatározást a „dogmatikus”, a másik fajtát az „empirikus” homiletika lovagolta meg. Barth meghatározása korrekt és józan. Szerinte a prédikáció csak „mutatóujj” lehet. De miközben ezt mégis engedelmesen teszi, közben adatik a csoda. Isten a cselekvő, és az ember arra a kísérletre vállalkozik (egyházra bízott kísérlet), hogy ami (aki) az írásban van, arra rámutasson, ahhoz odavezessen; bejelentse azt, amit Isten mondani akar. Aztán a prédikáció valóságos eseménye hitben történik. Mind­két mondat mögött a krisztológia döntő mondata áll, Isten és ember egységéről a Jézus Krisztusban. Barth mindezt a prédikáció kijelentésszerűsége kapcsán fejtette ki részletesen. Isten kijelentette magát, és ki is akarja jelenteni magát: eljött és ismét eljön. A pré­dikáció egy olyan akció, amely az első és a második advent között megy végbe, és amelynek Isten az alanya és a tárgya. Honnan indul az igehirdetés:25 Az Ige testté lett. Isten az elesett embert a tu­lajdonává tette. Nem állt félre haragosan. Velünk az Isten. Ebből a hitből kiindulva szólal meg a prédikáció a hegyről lefelé jövet. Nem felfelé menet, valamilyen cél érdekében. Hová érkezik meg az igehirdetés: Minden megtörtént, ami szükséges volt az em­ber nyomorúságának megszüntetésére. Mivel élő Istenünk van, velünk az Isten, Jézus Krisztus ugyanaz; ezért mindez meg is történik. Istentől kiinduló történet: megtör­tént, egyszer és mindenkorra megtörtént, ezért megtörténik. Ami nekünk adatott, ismét adatik. Az eljött eljövendő. A prédikációnak nem szabad Isten valóságának megteremtésére törekednie. A prédikáció feladata Isten országát építeni, azzal, hogy a textus és az írás által feltárja az ember alapvető szituációját (halálos betegségét), és ezzel őt Isten elé helyezi, és ezzel a cselekvő Istenre bízza. GYAKORLATI MEGKÖZELÍTÉS Egyre inkább azt vallom, hogy csak az Ige teológiájának korrekt prédikációmeghatá­rozási keretén belül figyelhetünk az empirikus homiletika felismeréseire. Ez a terület ugyanis mindig egy lépésre van attól, hogy épp az igehirdetés lénye­gét adja fel. A szimmetrikus kommunikáció, a hallgató, a szituáció, a közösségterem­tés túlhangsúlyozása hordozza ezt a veszélyt. Az empirikus homiletika túlhangsúlyozása alapvető kérdések tisztázására hív! Ha lemondunk az igehirdetés csodájáról, mi marad az istentiszteletből? Hiszünk-e az 25 Isten kijelentette magát, az Ige testté lett, Isten az emberi természetet magára vette Krisztusban. Isten az elesett embert a tulajdonává tette. Az ember elesésével szemben Isten nem állt félre haragosan. Az elve­szett embert Isten hazahívja. Velünk az Isten. Hinni azt jelenti, hogy az emberrel ez történik, hogy Isten velünk Jézus Krisztusban megbékélt. Ha ebből a hitből kiindulva szól a prédikáció, Krisztusból kiindulva, a hegyről lefelé jövet, akkor eljut az emberekhez. A prédikációnak mindig a hegyről lefelé jövet kell meg­szólalni, és nem felfelé menet, valamilyen cél érdekében. 2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom