Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - SZERKESZTŐI ELŐSZÓ - Nagy Károly Zsolt: Emlékezet, örökség, identitás
Nagy Károly Zsolt szemben a hideg emlékezet esetén az emlékezet történelemmé merevült már, az arról kialakított képen nem lehet változtatni. Az emlékező itt megtartja a távolságot az emlékezet tárgyával. Ahogy az emlékezet egyes formái esetében, úgy itt is elmondhatjuk, hogy a társadalmak egyes részei lehetnek forrók, más részei pedig hidegek egyszerre. Az „alapításokra” történő emlékezés nagy pillanatai, egy adott kultúra által jelentőséggel felruházott évfordulói sokszor alkalmat adnak arra, hogy a társadalom emlékező szegmensei felforrósodjanak. Ilyen alkalomnak tekinthető a reformáció 500. évfordulója. Éppen a reformáció emlékezet összefüggésében érdemes azonban röviden kitérnünk azokra a változásokra, melyek az emlékezetkultúra kutatásában az utóbbi időkben végbementek. A társadalmi emlékezet s kivált az emlékezethelyek kutatása az elmúlt harminc évben kutatók egyéni vállalkozásából szinte kutatási paradigmává nőtte ki magát. Nem csupán egy módszer, nem teória vagy paradigma, hanem a történelem egy új megközelítési módja — állítja Moritz Csáky osztrák történész —, melynek egyik legfőbb feladata, hogy a rosszul rögződött tradíciók dekonstrukcióját szolgálja.6 Csáky megjegyzése is arra utal, hogy a korábbi, nemzeti szempontú, identitásápoló, alapvetően a kutatott — többnyire saját - kultúráról kialakított pozitív kép fenntartására, megteremtésére törekvő emlékezetkutatással szemben egyre határozottabban megfogalmazódik egy kontrasztív emlékezetkutatás igénye és koncepciója. Korábban az emlékezetkutatás középpontjában a közösségi — általában nemzeti — emlékezet „heroikus” személyiségei és vállalkozásai álltak, melyek a közösség számára identitásuk megerősítésében, a közösségi integrációban játszottak fontos szerepet. Napjainkban ezzel az egységesítő szemlélettel szemben a nemzetek „alatti” emlékezetközösségek — nemzetiségek, vallási és etnikai kisebbségek stb. — emlékezetének egymással való összevetését, az alternatív emlékezetek együttélését, azok egymással való versengését, illetve általában kapcsolatát teszik vizsgálat tárgyává. Ebben az összefüggésben fontos az emlékezet és történelem viszonyának újraértelmezése. Míg „hagyományosan” az emlékezetre megbízhatatlan és túlságosan szubjektív forrásként tekintettek a történészek, a szubkultúrák és ellenemlékezet-közös- ségek emlékezetét pedig elfogultnak tartották, addig „a holokauszt után, a trauma következtében újból közeledett egymáshoz az emlékezet és a történelem abban az értelemben, hogy felértékelődött, sőt szinte szakralizálódott az egyéni, szóbeli hagyományozás, a történelemtudomány pedig kritikai funkciója mellett egy morális feladatot is kapott. Az áldozatok emlékezetének felértékelődése, a traumatizáltak eddig elhallgatott, de most új, állandó médiajelenlétet nyert emlékezete egyértelműen jelzi, 6 CsAky, Moritz: Die Mehrdeutigkeit von Gedächtnis und Erinnerung, Ein kritischer Beitrag zur historischen Gedächtnisforschung, in Merten, Sabine - Griese, Olivia - Beyer-Thoma, Hermann (Hrsg.): Digitales Handbuch zur Geschichte und Kultur Russlands und Osteuropas, München, Abteilung für Geschichte Ost- und Südosteuropas des Historicums der LMU München - Institut für Slavische Philologie der LMU München, 2005-2009. URL: https://www.vifaost.de/ texte-materialien/digitale-reihen-und-sammlungen/handbuch/handb-mehrdeutigk/ Utolsó letöltés: 2017. május 8. 16 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-1
