Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Hálaadó úrvacsorái imádságok
Fekete Csaba innen és túl) ma is időszerűvé nyilvánítja Révész Bálint 1853-ban írott mondatait, amelyeket szintén idézett Csiky Lajos előszava 1889-ben: „E könyvnek kiadását későbbre akartam halasztani, óhajtván, hogy elébb a szertartási cselekvényekben, legalább azoknak lényegét, menetelét illetőleg, nagyobb egyformaság, több szabatosság állapíttatott volna meg közhatározat útján. Azonban ezen időt még messzebb látom most, mint ezelőtt.”26 Feltáratlan bár és dokumentálatlan, de valószínűnek látszik, hogy a liturgiái munkálatokban részt vállaló debreceniek közül valaki képviselte a 19—20. század fordulóján, tehát az 1905-ben kezdődő munkálatok idején Révész Bálint véleményét. Alighanem maga Csiky Lajos.27 Erre mutat az, hogy a Milotai Nyilas István-féle confessio generalis kevés változtatással megvan az 1929-es Ravasz-féle rendtartásban. Szinte változatlanul ugyanazon módosításokkal, amelyek már megvannak Révész Bálint kötetében. Ilyen például a „hamisan hitemet gyakran vallásommal’ klauzula törlése, pedig az esküdözés sem volt ritkább református népszokás, mint a káromkodás és átkozódás {szitkos, átkos voltommal). Ezek az apró módosulások tehát valamikor 1755 (rövidítve ekkor jelent meg utoljára a Milotai Nyilas ágendája Erdélyben) és 1853 között meggyökereztek a papi és gyülekezeti szokásokban. Azonban nem mindenki és mindenütt folytatta saját hagyományunkat. Debrecen összgyülekezeti presbitériuma 1921-ben nem várta tovább a reform eredményét, hanem elfogadta és kiadta a rendtartás helyi módosításának tervezetét.28 A lelkészi kar ennek keletkezéséről és forrásáról ezt közölte: „E munkálat a Kálvin ősagendája alapján készült francia és genfi agenda átdolgozása.” Ez a századokkal megkésett igyekezet a romantikus kálvinizmus jegyében tevékenykedett. Kálvininak látta volna (és magyarázta is) a hazai szertartásokat a legkorábbi időktől. Éppen úgy mellőzte a forrásaira való hivatkozást, mint 1927-ben az Agenda. Révész Bálint ragaszkodása a kialakult és őrzött rendhez, valamint egység utáni vágyakozása nyomán nem reménytelen azt vélnünk, hogy bár ő írta az idézett imádság-párt, ennek is volt előzménye vagy mintája a kézírásos hagyományozásban. Föltűnik imádságában az oltár ismételt említése, és néhány más, régi imádságokban nem ritka szószerkezet (lelkiképen vacsoráljunk, ne éhezzék, és ne haljon meg lelkünk, vegyük abban a bünbocsánat és idvesség mennyei italát). Elszórt megjegyzésekből tudjuk, hogy a Felvidék egyes gyülekezeteiben a 17. század közepe után is meghagyták az oltárt, illetve eltávolítására a gyülekezetét nem sikerült rábírniuk a prédikátoroknak. Puritánjainkat ez is ingerelte, akárcsak a klerikális megcsontosodás. Bizonnyal több 26 Révész Bálint: Egyházszertartási beszédek, i. m„ 3. 27 Csiky Lajos és Révész Bálint kapcsolatának részletei feltáratlanok. Egyes nézeteik azonossága eddig föl sem vetődött. A maga korában új belmissziós irányzat, illetve a korabeli liberalizmus miatt itt is van még mit tisztáznunk. 28 Istentiszteleti rendtartás a debreczeni református egyházban, Kiadja a debreczeni református egyház, Debreczen, Debreczen szabad királyi város és a Tiszántúli református egyházkerület könyvnyomda-vállalata, 1921. 56 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-4
