Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár György: "Szabadság az ortodoxiában" - A formatörténeti módszer kritikájának egyik elfelejtett klasszikusa: Birger Gerhardsson
Szabadság az ortodoxiában Itt érkezünk el a harmadik ernyő-fogalomhoz, a „farizeusi-rabbinikus judaizmus” megjelöléshez. Gerhardsson tisztában van a kifejezés általános jellegével, illetve az anakronizmus veszélyével, és erre folyamatosan fel is hívja a figyelmet.22 Ez a fogalom fedi le a jóval a Jézus előtti időkből (Kr.e. II. sz.) származó, az amórák és tannák idejében megszilárduló, és Mishnában végső formáját elnyerő tradíciótörténetet, elsősorban a maga technikai és pedagógiai jellegzetességére tekintettel. A fogalomhasználat azt a meggyőződést fejezi ki, hogy a templom lerombolása utáni időszak nem változtat alapvetően a hagyományozási technikákon és memorizÁciós módszereken, mivel azoknak standard elemei már az ószövetségi szövegek, a Holt-tengeri tekercsek és az intertest- amentális pszeudepigráfiák esetében is kimutathatók.23 Természetesen elismeri, hogy a Kr.u. 65 és 135 közötti időszak rányomja a bélyegét a zsidóság teljes arculatára, de tagadja a radikális újítás valószínűségének gondolatát.24 Jacob Neusnerrel szemben azt hangsúlyozza, hogy sokkal érthetőbb egy hagyomány alapvető konzervativitása — tekintve a korabeli kultúrák jellegét —, mintsem a második templom lerombolása utáni radikális változás gondolata, még ha Rabbi Akiba munkássága előtti időszakból hiányosak is a forrásaink.25 Gerhardsson meggyőződése szerint a Jézus korabeli zsidóság (és általában az antik kultúrák) tanítókkal és hagyománnyal szemben érzett tisztelete, és az „atyák” szentnek tartott tradíciójának megőrzésére irányuló vágy nem sok helyet engedett a variációk számára.26 Azt sem tartja valószínűnek, hogy a rabbik a semmiből találták fel a második századtól dokumentált alapvető oktatási módszereket - Rabbi Akiba pedagógiai újítása csak nagy képzelőerő árán fogható fel másképp, mint az addigiak rendszerezése, formalizálása és továbbfejlesztése.27 Rabbinizmus és farizeizmus összekapcsolása tehát legitim lehet, ha a tradíció továbbadásának módszertanára koncentrálunk, vagyis a rabbinikus „pedagógiára”. Problematikus marad azonban a rabbinizmus és farizeizmus azonosítása, és a farizeusok templom lerombolása előtti időszakban feltételezett szerepének túlhangsúlyozása.28 Gerhardsson szerint 22 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 30, uő., Tradition and Transmission 17. 23 M. Smith kritikájával szemben - Gerhardsson: Tradition and Transmission 13kk, G. Widengren- nel szemben i.m., 15k. 24 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 77. 25 vö. Gerhardsson: Memory and Manuscript, 111, uő., Tradition and Transmission, 18. Jacob Neusner kritikáját Id. in: Neusner, Jacob: The Rabbinic Traditions about the Pharisees before 70. A.D, Brill, Leiden 1971, Pt. II, 241 kk, kül. Pt III 146-148, 163-167, és Gerhardsson reakcióját in: The Gospel Tradition, 19. Origins, 22-23, mely szerint az újszövetségi, pszeudepigrafikus és jo- sephusi utalások mellőzése nem indokolt, és ezeknek mint forrásoknak az elutasítása vezet aztán megalapozatlan feltételezésekkel azzal kapcsolatban, hogy mi magyarázza a radikális váltást. Másrészt az írott forrás hiánya nem bizonyíték a hagyomány hiányára. (Tradition and Transmission, 19.) Az eredeti Akibával kapcsolatos megjegyzést Id. Memory and Manuscript, 77. 26 Gerhardsson: Tradition and Transmission, 14, uő., Memory and Manuscript, 77kk. 27 Gerhardsson:Tradition and Transmission, 14,17, uő., Memory and Manuscript, 111,- A kevésbé képzett oktatók (soferim és mashnim) ellen irányuló rabbinikus kritika nem az alapszintű memorizációs technikák ellen szólt. Éppen ellenkezőleg, az ellen, hogy „úgy tanítanak, hogy nem értik". A memorizáció mint kulcs-pedagógiai elem az oktatás szerves része marad. (Tradition and Transmission, 18.) 28 Id. a vitát M. Smith és Gerhardsson között: Gerhardsson: Tradition and Transmission, 20k. 2016-1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 31
