Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár György: "Szabadság az ortodoxiában" - A formatörténeti módszer kritikájának egyik elfelejtett klasszikusa: Birger Gerhardsson
Kustár György viszont vannak forrásaink a farizeusok szerepének megítéléséhez: az újszövetségi és josephusi beszámolók alapján már a templom lerombolása előtt domináns intellektuális csoportként voltak jelen.29 Ez a feltevés azt is könnyen megmagyarázza, hogy a templom lerombolása utáni sokkot követően miért a farizeusok csoportjából fejlődik ki a rabbinizmus. Hasonlóan problematikus a kombinált „rabbinikus judaizmus” kifejezés, és amellett, hogy Gerhardsson ennek veszélyeivel is tisztában van, ezzel a kifejezéssel kívánja jelölni általánosságban a maga kontinuitásában meglévő tradíciót, és rabbinak nevezi átfogóan a farizeusi-rabbinikus tradíció „tudósait”. Ügy tűnik, a fogalmi tisztázás szüksége azért nem merül fel, mivel a tradíció to- vábbörökítésének viszonylag egységes folyamatában nem lényeges a hordozó csoport, vagy irányzat.30 Itt válik láthatóvá, hogy maga a „tradíció” fogalma is egy olyan általános meghatározás marad, mely nagyjából konstans hagyományozási technikáknak alávetett folyamatokat ír le, és mely a zsidóság minden tradíciót ápoló irányzatát lefedni látszik.31 Mindemellett Gerhardsson a hagyományról, mint zárt és nagyjából homogén egységről beszél: az „atyák hagyományáról”.32 Bár igyekszik különbséget tenni a farizeusi és a többi csoport öröksége között, mégis, úgy tűnik, hogy a farizeusi módszerek prioritása egyben minta a többi hagyományozó csoport „pedagógiájának” megítéléséhez.33 Noha Gerhardsson azt a vele szemben megfogalmazott vádat, hogy „a farizeizmust ráerőlteti az első századbeli judaizmus többi részére” határozottan visszautasítja, nem szolgál a hagyomány pontosabb definícióval.34 Ennek oka egy alapvetőbb meggyőződésből fakad. Gerhardsson szerint ugyanis a különböző csoportok bemutatása során feltárt hagyományozás-technika meghatározott sémát mutat. A szadduceusok, bár elutasítják a szóbeli tradíció normatív igényét, sokrétű saját hagyományt fejlesztenek ki, és tanulmányozzák a farizeusi halachikus és haggadikus rendelkezéseket. Emellett valószínűleg rendelkeztek egy a saját normatív értelmezésüket tartalmazó irattal, melyet a templomban helyeztek el, és melyet az ünnepek alkalmával felolvastak.35 A farizeusok ezzel szemben ragaszkodtak a hagyomány szóbeliségéhez, annak normatív igényéhez, és elutasították az írásba foglalását.36 Ez nem 29 Gerhardsson: Tradition and Transmission, 20,23, uő., Memory and Manusript, 30. 30 Gerhardsson: Tradition and Transmission, 13. 31 Ez még akkor is áll, amikor Smithszel vitázva elutasítja a neki tulajdonított általánosító tendenciát. De minden polémia ellenére ott marad a bizonytalanság: bár a Memory and Manuscript 30-32. oldalain megkülönbözteti a hagyományok különböző típusait, később mégis arról beszél, hogy az oktatás módszertanát tekintve egységesnek tekinthető, és ennek mintája a „farizeusi-judaizmus". A megkülönböztetés nem eléggé határozott. 32 Gerhardsson: Memory and Manuscript,71 kk, Gerhardsson: Tradition and Transmission, 15. 33 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 30. - „A superficial check has revealed no evidence that a technique of transmission substantially different from that of the Pharisees was applied within these groups." 34 Gerhardsson: Tradition and Transmission, 19kk. 35 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 23kk. - Gerhardsson itt Josephus leírására támaszkodik, a Billerbeck kommentár anyagára és a Megillat Taanit ünnepi kalendár rabbinikus széljegyzeteire. 35 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 25. 32 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-1
