Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ábrahám: Népnevelés, művelődés, filozófia és nemzeti liberalizmus. Baráth Ferenc munkásságának szerepe az angol és skót hatások közvetítésében
Népnevelés, művelődés, filozófia és nemzeti liberalizmus. A skót-angol, liberális kálvinizmus szemlélete számára egybecsengett az itthon magába szippantott hazai gondolatokkal, amelyet más elemekkel szépen kiegészített élete során. Bizonyára nem véletlenül rokonszenvezett Thomas Carlyle-val, aki maga is megismerte az Irving-féle radikális keresztyénséget, vagy a szigorúan erkölcsös kálvinista evangelikalizmust. Bár ezek is az erkölcsös életre tették a hangsúlyt, de míg a puritán hagyományokból táplálkozó evangelikalizmus az ember bűnösségéből indult ki és Krisztusban, Isten emberekhez lehajtó kezdeményező szerepében vélte megtalálni az erkölcsi megjobbulás lehetőségét a megtérés által, addig Baráth, mint liberális keresztyén, hitt az ember jó voltában és az önmaga erejéből való meg- jobbulásban. Számára is a magasztos és szép erkölcsiség volt a cél, de az alap és a pontos célmegjelölés mégiscsak különbözött a hagyományos keresztyénségtől. Mivel a liberális protestantizmus bölcsője Pest volt, az 1871-ben haza- kerülő ifjú nagyon otthonosan érezte magát a Ballagi Mór, Kovács Albert, Gyulai Pál, Török Pál, Szász Károly és Fördős Lajos által fémjelzett közösségben. Ebben az évben alapították meg a Protestáns Egyletet, amelynek Baráth is tagja volt.36 Ennek a körnek a célja a tudományos műveltség és a nemzet valláserkölcsiségének megjobbítása volt. Ez a protestáns kör, amelybe még izraelita vallásúak vagy éppen katolikusok és unitáriusok is bekerülhettek, a kiegyezés utáni lázas építő munkában valóságos nemzeti társadalmi programmal lépett fel. Baráth munkáját, a Nyűgöt Európa és hazánk (1871) címűt érdemes ebben a kontextusban nézni. Ez érdekes korrajza egy kortárs megfigyelésének, aki a kiegyezés utáni magyar állapotokat a kint látott angol-skót társadalmi minta és egyéb olvasmányok tükrében szemléli. Élvezetes stílusban ábrázolja a politikai és társadalmi erők nagy tenni akarását. „Az egyik a közigazgatási és törvénykezési gyökeres reformoktól, a másik a nemzetiségek kiengesztelésétől, a harmadik a népnevelés felvirágoztatásától, a negyedik kitűnő középiskolák állításától, az ötödik mentői több vasutak és közlekedési eszközöktől vár mindent”.37 A diagnózis helyes, hogy a társadalom reformokra szorul és változtatni kell, de a baj az, hogy itt mindenkit a másiktól várja a „jobb állapot előteremtését”. Baráth éppen a kálvini önkéntességet, a kötelesség felvállalását hangsúlyozza, amely alapjává is vált a brit protestáns alapú társadalmi berendezkedésnek. O is, mint számos ösztöndíjas társa, látta, hogy milyen sokat adakozik a középosztály, az arisztokrácia és még a munkásság is a közjó javára. A polgárosodó paraszt-polgári származású fiatalember a keresztyénséget és a humanizmust szoros egyként szemléli, amelynek alapelvei: „becsületesség, jóság, gyengédség, igazság és egymás segítése”.38 Ezek a magasztos elvek képezik a közvéleményt, amely pedig társadalmi ellenőrzés alatt tartja az egyéneket, az egyénekből szerveződő osztályokat és magát az egész társadalmat. „Az ember azon kívül, hogy az állam tagja, 36 Kovács Albert - LAUKÓ Károly: A Magyarországi Protestánsegylet évkönyve, Budapest, Franklin Nyomda, 1871, 1872,1874, 1876. 37 Baráth Ferenc: Nyugot-Európa és hazánk, Pest, Ráth Mór, 1871,2. 38 Balogh Mihály: i.m. 79. Lásd még: BarAth Ferenc: Nyugot-Európa és hazánk, Pest, Ráth Mór, 1871,7. 2016-1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 87
